Utolsó figyelmeztetés Bokros Lajosnak

„Mindezeket megfontolva, felelősségünk teljes tudatában arra intjük Bokros Lajost, hogy programok fogalmazgatása helyett tegyen le végre valamit az asztalra. Jelzem, nem vagyunk maximalisták. Nem kívánunk lehetetlent. Nem ragaszkodunk ahhoz, hogy az önkormányzati választásokig hátralévő rövid időben stadiont építsen a kertje végébe, hogy szorgalmasan félretett fillérjeiből megvásárolja az Esterházy-kastélyt Fertődön, esetleg húsz évre haszonbérbe vegye Bács-Kiskun megyét. Azt viszont, úgy gondolom, joggal várhatjuk el, hogy legalább együttműködési készséget tanúsítson. Kezdetnek elfogadható lenne egy apróbb, de jól dokumentált kartellezés vagy egy fél tucat helyről felvett költségtérítés, de legvégső esetben beérjük egy brüsszeli éttermi számlával, sőt még egy párszázezer forintos, ­­­­amerikai mogyoróról szóló, kissé gyűrött blokkal is. Mindegy. Csak produkáljon valami kézzelfoghatót. Megígérhetjük, jóindulattal fogjuk kezelni a dolgot. Még azt is elnézzük, ha a születésnapján nem ír le díszkört a magyar légierő a háza felett.

Mert azt azért a jelöltnek is meg kell értenie, nem állhatunk ki valaki mellett addig, amíg nem adja tanújelét annak, hogy helyt tud majd állni az ismét leereszkedő vasfüggöny keleti oldalán. Ahol annyi évtized után ismét lábukkal szavaznak az emberek. Ahol megint egyszer pártértekezleten osztják a gebineket és vastaps fogadja a felszabadító szovjet csapatokat. Látnunk kell, el tud-e vegyülni vadonatúj egypárti arisztokráciánk tagjai között, akiknek – talán a szemöldökük kivételével – mindig mindenét az állam fizette.”