Orbán Viktor titka

„1994-ben vagyunk, a Fidesz épphogy túléli az általa elbukott választásokat. Elért 7,01 százalékos eredménye siralmas, politikai megalázottsága, illetve a helyzetnek való kiszolgáltatottsága maximális. Az első ciklus közepén még mindenhonnan azt jósolták, a párt fölényesen és gond nélkül nyeri a ’94-es második szabad választást. Aztán összeomlás lett belőle, olyan hangulat, amilyen most az MSZP-központokban lehet a meghatározó.

Újabb sokkhatásként a tegnapi természetes szövetséges, az SZDSZ kormányt alakít a magát eleve túlnyerő MSZP-vel, amivel nyomasztó, 72 százalékos parlamenti MSZP–SZDSZ-kormánytöbbség jön létre. A példátlan hatalmi erőkoncentráció miatt nem tiltakozik az amerikai külügyminisztérium, azt nem vitatja a nemzetközi sajtó, és nem fejezi ki őszinte aggodalmát az Európai Unió sem. Az ellenzék, már ami maradt belőle, széttagolt, súlytalan, szerepe formális, az ország sorsába érdemi beleszólása nincsen.

A varsói expressz befut Budapestre, a kormányrúd közelében egyre több volt pártállami figura látható, maga a miniszterelnök személye pedig mindent eldönt és elárul a megtorpanó fiatal magyar demokrácia politikai kórképéről. Debreczeni József közíró Magyarország – restauráció előtt címmel nagy hatású cikket ad közre e lap hasábjain. Horn Gyula miniszterelnök hamarosan leteszi a parlamenti esküt, mire Magyar Bálint, Pető Iván, Kuncze Gábor és a többi egykori rendszerváltó politikus sorban gratulál az új miniszterelnöknek, immáron legfőbb politikai szövetségesének. A sajtó egyből átáll, a korábban kedvelt és csupa jó szándékkal körülvett Fideszből űzött vad lesz, amelynek hamarosan a puszta létéért kell küzdenie. Szövetségesei cserbenhagyják, elárulják, az addigi sajtótámogatásból szűnni nem akaró sajtótámadás lesz.

Ez az a lélektani pillanat, amikor a mai Orbán Viktor politikai értelemben megszületett.

Innentől kezdve a Fidesz elnöke minden erejét annak szentelte, hogy a szétesett ellenzéki jobboldalt a formálódó Polgári Szövetség égisze alatt összefogja, erejét egyesítse. Nem sokkal később a Polgári Szövetség az 1994-es önkormányzati választásokon szép eredményeket ért el, noha az idő tájt a Fidesz csupán egyharmad erővel kapcsolódhatott be az összefogásba immár az MDF és a KDNP oldalán. De miután a korabeli versenytársak felmorzsolódnak, a Fidesz nem habozott, megragadta a történelmi lehetőséget, s könnyűszerrel bevette a jobboldal táborát. Ekkor kezdődött meg Orbán aprólékos szervezőmunkája az üresen maradt jobboldal lefedésére, az új politikai közösség alapjainak lefektetésére. A sok éven át tartó építkezési folyamat választásokat megnyerő néppártot dagasztott az egykori kis szervezetből (1998).

A 2002-ben megszakadó sikerszériát nagyban segítette 2006 ősze, amikor ismertté vált a hírhedt őszödi beszéd. Hatására a Fidesz megnyerte a helyhatósági választásokat, és innentől fogva már szinte minden az ölébe hullott. Sikerét megismételte 2008 tavaszán a szociális népszavazáskor, míg 2009-ben súlyos vereséget mért a kormányzó baloldalra az EP-választásokon.

Kétharmados arányú győzelmét szintén nagyban segítette, hogy a kormányrudat jó ideje politikai kalandorok és handabandázók birtokolták, ezért is söpörte el a Fidesz Bajnai Gordon kormányát 2010 tavaszán, hogy ősszel újabb komoly győzelmet arasson az önkormányzati választáson. Idei három győzelmével Orbán Viktor és pártja összességében nyolcadszor verte meg a magyar baloldalt. Legitimitása vitathatatlan, választói felhatalmazása csorbítatlan. A legitimitás azért is fontos kérdés, mert az első Gyurcsány-kormányé kifejezetten vitatható volt, csakúgy, mint a szintén választások nélkül hatalomra jutott Bajnai Gordon társulatáé.

Hogy a rommá vert baloldal egyáltalán felfoghassa, mi történik vele, mindazt a politikai-közösségi és nem utolsósorban lélektani építőmunkát, amit ellenfele jóval korábban véghezvitt, ajánlatos számításba vennie.”