Szijjártó és én

„Nem gondoltam volna, hogy hamar el lehet feledtetni Németh Lászlónét, Laci nénit, aki a maga érettségizett külkermúltjával Nobel-díjas szaktekintélynek tűnik a diplomás külügyminiszterünk mellett. Lassan tényleg visszsaírjuk a féltudású elitet. Szijjártónak egyszer volt egy ötlete, azóta abból él. Amikor kitalálta, hogy felszáll a Narancs-expresszre és 1998-ban belépett a Fideszbe. Ezért most ott tartunk, hogy az ország külpolitikáját egy önálló gondolatok nélküli szolgalelkű droidszerű entitásra bízták.

Bár mindketten foglalkozunk diplomáciával, én például napi szinten tartok telefon vagy videókonferenciát a bangalore-i IT-s fejlesztőkkel, ahol minden trükköt és aljas húzást be kell vetnem, hogy haladjon a projekt előre. Nyilván Szijjártó is ugyanezt csinálja, csak ügyesebben. Néha még a HR osztályra is átmegyek és igyekszem elsimítani az a feszültséget és nézeteltérést.

Nyilván Szijjártó is ugyanezt csinálja, csak ügyesebben.

Állítólag olyan jól csinálom, hogy az osztályunk engem jelölt a vezérigazgatói fórumra, ahol építhetem az osztályok közötti jó kapcsolatot, együttműködést, kihangsúlyozva természetes az érdemeinket és eredményeinket.

Nyilván Szijjártó is ugyanezt csinálja, csak ügyesebben.”