A szólásszabadság a fajvédő nézetek hirdetőit is megilleti

Aki szólásszabadságát vagy gyülekezési jogát nem közterületen, hanem magánterületen akarja gyakorolni, annak a magyar jog szerint még csak be sem kell jelentenie a rendezvényt. Ennek megfelelően sem a belügyi kormányzatnak, sem a rendőrségnek nincs olyan hatásköre, amely alapján azt megtilthatná. Amíg a konferencián nem valósul meg bűncselekmény, nem sérülnek mások jogai – márpedig erről semmilyen nyilvános információ nem árulkodik –, addig a rendezvény békésnek minősül, azaz jogszerűen megtartható. A tiltás tehát nem tartozik a fajvédőkkel szembeni fellépés törvényes eszközei közé. A jogalap hiányát maga a közlemény is elárulja: »felhívja« rendezőket, hogy álljanak el a további szervezéstől, hiszen nincs törvényes eszköze a rendezvény megakadályozására. Ezzel az impotenciával magyarázható az is, hogy a tilalom mellett a belügyminiszter kénytelen beutazási és tartózkodási tilalmat is elrendelni, és ezzel nemcsak a fajvédők szólás-, hanem mozgásszabadságát is korlátozni.

Nemcsak a törvényes felhatalmazás hiánya teszi azonban jogsértővé a tilalmat. A fajvédők szólás- és mozgásszabadságának korlátozására tartalmi alapon, azaz önkényesen került sor, pusztán rasszista nézeteik miatt, anélkül, hogy törvényt sértettek volna. A tényleges jogsértés megelőzése helyett a konferenciát csak azért nem tarthatják meg, mert a kormány és a parlamenti pártok szerint a rendezők és a résztvevők rasszisták. Márpedig egy demokráciában rasszistának lenni, fajvédő nézeteket vallani önmagában nem lehet bűncselekmény és nem lehet alapja állami beavatkozásnak. Jogi szankcióval sújtani egy eszmerendszerrel egyetértőket a diktatúrák sajátja. Holnap kit és mit fog betiltani a kormány csak azért, mert nem tetszik a véleménye?

A TASZ irtózik a fajvédő eszméktől. Ettől azonban még nem gondolja, hogy ez okot adna arra, hogy azok az eszmék, amik mások jogait nem, csak jóérzését sértik, hatalmi eszközökkel betilthatók lennének. Ez az eset is jól mutatja, hogy a véleménynyilvánítási szabadságnak az alaptörvény negyedik módosításával beépített méltóság-védelmi korlátja valójában felszámolja a szabadságot, amennyiben a méltóságra, különösen a közösségek méltóságára való hivatkozás parttalan és tartalmi alapú korlátozást tesz lehetővé.

Végezetül a tilalom nemcsak jogsértő, hanem kontraproduktív is. Azon túl, hogy mártírt csinál a fajvédőkből, a kormány azt a hamis látszatot kelti, mintha a magyar kormány határozott lépéseket tenne az embertelen eszmék terjesztői ellen. Holott a jogalap hiánya miatt a tiltásnak a közleménynek nincs jogi kötőereje, így a konferencia megtartásának tényleges akadályát jelen pillanatban nem jelenti – ugyanakkor a fellépés látszata kiöli az állampolgári aktivitást, mert azt sugallja, hogy a magyar demokratáknak nincs tennivalójuk a fajvédő eszmék terjedésével szemben. A politikai fellépés, civil és polgári tiltakozás, valamint mindezek kormányzati katalizálása minden erőfitogtatásnál hatékonyabb eszköze volna a demokratikus értékek védelmének.”