„Pedig szegény Rétvári Bencének igaza van. A mindennapi tornaóra tényleg hungarikum. Egészen egyedi, megismételhetetlen dolog, hogy egy kormány akkora ostobaságot találjon ki, amitől a gyerekek megutálják a tornaórát. És a magyaroknak sikerült!
Két gyerekem van, mindkettő ijesztően sportos, imádnak mozogni, állandóan pattognak, mint Kövér László idegrendszere. Óvoda óta több edzésen jártam, mint a fénykorát élő Egerszegi Krisztina. Támasztottam a kerítést paraszt fociapukákkal, várakoztam épített körmű torna- és műmellű táncanyukákákkal izotóniás italok között, a rámenős RG-mamákról nem is beszélve. Szidtam kézibírót, hülyéztem szivacslabda-játékvezetőt, röhögtem ki kosárítéletet. A kertben kifeszített slackline kipróbálásakor majdnem a nyakamat szegtem, és a halálfélelemmel, a tériszonnyal, a hidegutálattal + a súlyos előítéleteimmel dacolva harminc pluszos koromban a sportgyerekek kedvéért rettegve megtanultam snowboardozni. Több kisméretű futócipőt vettem, mint Soros György, Warren Buffet és Imelda Marcos együttvéve. Na és rezzenéstelen arccal néztem végig, ahogy Imolát a magasba emeli, majd 3 méterről a 20 centis vízbe csapja egy agresszív kitesurf.
Akinek nálam sportosabb családja van, az hazudik vagy doppingol. De ez az idióta oktatási reform lassan az én gyerekeimmel is megutáltatja a tornaórát.”