Károk

„Nevetséges, túlzó és elfogadhatatlan a rendőrség tegnapi eljárása. A látszat mindenképpen az, hogy a kormány el akarja tiporni, meg akarja félemlíteni a neki nem tetszőket.

A látszat pedig néha akkorát csal, hogy nem átall megegyezni a valósággal.

Látszat és valóság egyszerre, hogy a magyar állam, miközben Norvégiával van vitája, magyar állampolgárokra küldi a készenlétiseket. Olyan állampolgárokra, alapítványokra, amelyek amúgy átadták a kért adatokat korábban. Csak hogy frissítsük az emlékezetünket: amikor a Gyurcsány-kormány pribékjei rohanták le az UD Zrt.-t, hasonló volt a helyzet. Annyi volt a különbség, hogy rajtunk kívül nagyjából senkinek sem fájt a dolog. Nekünk nem fért bele. Az sem. Meg ez sem.  Ha odamegy négy civil ruhás rendőr, az ökotársasok ugyanúgy átadták volna az adatokat. (...)

Az egész azért is roppant bosszantó, mert ha maradt még terület, amelyen a Fideszt regnálását egyértelműen és mindenképpen jóval magasabbra kellett osztályozni, mint Gyurcsányékat anno, az a megmozdulások biztosítása, a tüntetések lehetővé tétele. Ott, akkor, régen a kardlapok suhogtak, a paprikagáz marta a szemet, ebben az érában meg Fidesz-székházat is lehetett foglalni, hidat is, bármit. A rendőrség néha bepróbálkozott, hogy a Pride akadályozza a forgalmat, de végül azt is megtartották és remekül biztosították is.

Az efféle izmozás, erődemonstráció, megfélemlítés ezt a láncot vágja el, ezt a képet ássa alá. Kár ezért is.”