„Paczolay Péter (kiverte a biztosítékot, hogy bocsánatot kért Örményországtól az azeri baltás gyilkos kiadása miatt), már a rendszerváltás idején ellenezte, hogy kétharmados többséggel, minden egyéb biztosítékot mellőzve szabadon lessen farigcsálni a jogrendet. Most örülhet a kétharmad »önmérséklésének«, hogy megmaradt a bíróság »alkotmányvédő« szerepe, de »jóval határozottabban kell fellépni amellett, hogy az alkotmányosság érvényesüljön és a parlament, a politika tiszteletben tartsa az alkotmánybíróságok döntéseit«. Ezért legtöbbet a bíróság tehetne. Ezzel szemben még a konzervatív jogászok többsége is úgy véli, hogy az Alkotmánybíróság engedékeny a kormánnyal szemben, eltűri a kétharmad selejtes törvényhozási bacchanáliáját. Ellenvetés nélkül fogadja el, hogy elveszik a trafikosok boltjait, átmegy rajta az amúgy is vitatható fővárosi választójog, amit az utolsó pillanatban megbuherálnak. Azt sem kifogásolta a bíróság, hogy parlamenti választás durván sérti a szavazategyenlőséget. Ellenvetés nélkül elfogadja az internetes véleménynyilvánítást korlátozó szabályokat. Elmeszelte a takarékszövetkezeteket, a pénzpolitikai »közérdek« korlátozhatja a tulajdonjogot. Elnézi a parlament mulasztásait, és békén hagyja a visszamenő hatályú törvényeket. A semmisségi törvényre rábólint a testület, kihajigálják a 2006-os zavargások csaknem összes ítéletét.
Üdvözöljük, hogy papíron megmaradt az »alkotmányosságisten« alkotmányvédő szerepe, de sok reményt ne fűzzünk a Fidesz most alakulgató szervezetének kormány közeli tüsténkedéséhez.”