Orbán, Simicska és a putyini logika

„Kár ezt a történetet úgy tárgyalni, mintha közvetlenül kihatna szürke hétköznapjainkra, amúgy is egyre kétségesebb demokráciánkra. Nem hat ki. Az ún. Orbán-Simicska háború a világ legláthatatlanabb sakkjátszmája, amelynek lépéseit a beavatottak és Deutsch Tamás értékelik, motivációkat tárnak fel, közben lehetséges sakkokat és mattokat szivárogtatnak - csak éppen az marad megkérdőjelezetlen, ami az egésznek a voltaképpeni esszenciája: a működési mód. Az, hogy hogyan dől el, hogy 2014-ben és még húsz évig ebben az országban ki kap milyen állami megbízást, építkezési, rombolási, gazdagodási lehetőséget.

Ne legyen kétségünk: a NER-re továbbra is a szívességek és feladatok lehető legközpontibb elosztása, a senki által nem választott és nem elszámoltatható figurák informális hatalma, a misztikus »nemzeti középosztály« állami megteremtésének vágya lesz a jellemző. Ez persze nem a Fidesz találmánya, ilyen az egész korrupt köztársaság működése a rendszerváltás óta, csak most már intézményesítették, áramvonalasították, államilag rendszerbe szervezték.

Szovjet típusú taktika, putyini logika? Igen, és kb. olyan rendszer is jön ki belőle a végén.

Ami most zajlik, az kevesebb mint rendszerváltás: egyszerű kádercsere, hogy 25 év után már más is hozzájusson az államilag, pontosabban az Orbán által szétoszthatónak látott területeken. Nemcsak Putyin, hanem legjobb magyar tanítványa is a régi, komcsi taktikához nyúl: megszabadul a régi elittől, és teremt egy újat, odafentről. A Magyar Narancs információi szerint a Habony Árpád nevű ismert közúti probléma régóta »gyúrja Orbánt, hogy „merjen húzni” Simicska ellen, és „putyini logika szerint” ossza meg a párt hátországát.« A putyini logika pontosan tetten is érhető a NER működésén: két nagyon kevéssé produktív ország hatalmi elitje próbál meg hasonlóképpen talpon maradni.”