Igazából tudtam, hogy váltanom kellene országot
Ehelyett ott rohadtam szinte minden magyar tévécsatornánál.
Amilyenek a pártok, olyan a holdudvaruk. Így van ez a hazai balliberális kis pártokkal és az őket körüldongó humanitárius szakkörökkel, „jogvédő” lerakatokkal, deviancia-népszerűsítő egyletekkel is.
„Nem először lebegtetik meg hazánk szavazati jogának felfüggesztését, de eddig legalább magyar emberek szájából erre irányuló kérés, óhaj nemigen hangzott el. Egészen keddig, amikor is Kapronczay Stefánia, a Társaság a Szabadságjogokért (TASZ) vezetője Strasbourgban az Európai Parlament liberális frakciójának szeánszán azt szorgalmazta: az unió lépjen fel végre Magyarország ellen, és »bátran használja« az európai szerződés 7-es cikkelye szerinti eljárást. A 7-es cikkely alapján felfüggeszthetnék hazánk szavazati jogát, ami – talán Kapronczay is belátja – súlyosabb hátrányt okozna az országnak, mint amit a magyar kormány okozott például a 35 évesen nyugdíjba vágyó rendvédelmi dolgozóknak, akiket az »autokrata« rezsim megfosztott ettől a »szabadságjoguktól«. Jó lenne tudni, mire gondolt a TASZ-vezető, amikor szankciót kért a hazájára (vagy aminek ő ezt a helyet tekinti). A kutya sem piszkít a házába. Felteszem, Kapronczay Stefánia haragszik, amiért kormányzati vizsgálat indult a norvég »civil« pénzcsapokból hozzájuk is ömlő tízmilliók ügyében. Meg azért, mert cikkek sora született a TASZ rejtélyes, tengerentúli szponzorairól, akik e »jogvédő« szervezeten keresztül próbálnak bizonyos, normálisnak nehezen nevezhető életvezetési formákat elterjeszteni Magyarországon. Szerencsére nem túl sikeresen. (És még dühösebb lesz, ha viszontlátja a TASZ és az ombudsmani hivatal egyik főosztályvezetője közti meghitt levelezést mai lapszámunkban.)
Kapronczayéknak rossz, az országnak viszont jó hír, hogy mostanában nem valószínű semmilyen szankció, szavazatmegvonás: a jelek szerint az unió is ráunt a Magyarországgal való szkanderezésre, Brüsszel most nagyobb fába, Oroszországba vágta a fejszéjét. (A liberális frakció keddi ülése is harsány oroszozásba torkollott, amelyből egy másik hazánkfia, az egykori közrádiós Mong Attila is kivette a részét: »Putyin-stílusúnak« titulálta Orbán Viktort.)
A magyar balliberális szféra által megrendelt, egyre fáradtabb külföldi ejnyebejnyékből, a Charles Gati-féle »egyéb« hatalomváltási megoldásokból nem lett semmi. Ideje valami újat kitalálniuk.”