Nácik és szovjetek? Becenevet a magyarnak!

Még tavasszal, a felújított Kossuth téren magyaráztam fiatal moszkvai ismerősömnek az 1956-os eseményeket, kicsit messzebbről kezdve, így: „1945 után az oroszok tartósan berendezkedtek Magyarországon...”. Az illető kijavított: nem az oroszok, hanem a szovjetek. A minap megtekintettem a Szabadság téri megszállási emlékművet és mit nem olvasok az egyik, kerítésre fűzött tacepaón: „Denkmal, das an die Besetzung Ungarns durch die Nazis im Jahr 1944...” Tehát hogy ez itt Magyarország 1944. évi náci megszállásának emlékműve. Pedig ott áll kőbe vésve az amúgy kétes esztétikai értékű együttes homlokzatán a felirat: „A német megszállás áldozatainak emlékére”.

Divat lett, sőt, a politikailag korrekt beszéd bevett fordulatává vált a németek által a második világháborúban elkövetett bűnöket „náci bűnöknek” nevezni. Persze, az oroszok is igyekeznek eltolni maguktól és a „szovjet” rovására írni az általuk elkövetett szörnyűségeket. Mindez, évtizedekkel és generációkkal a történtek után, érthető és megbocsátható emlékezetpolitikai turpisság. Én csak annyit kérek cserébe, hogy mi pedig hadd tudjuk be a magyar kormányok valaha elkövetett bűneit a hajdani közvéleménykutatás szülte pirézeknek. A vita a továbbiakban szóljon a nácikról, a szovjetekről és a pirézekről. A németek, az oroszok és a magyarok pedig találkozzanak és bulizzanak együtt minél többet az Alexanderplatzon, a Krasznaja Plósagyon és az Oktogonon. A hajdani Mussolini, mit nem mondok, November 7. téren...

Pákozdi Imre