Mondható-e minden részletében jól működőnek az a filmfinanszírozási rendszer, amelyben Pálfi György tétlenségre van kárhoztatva vagy Hajdu Szabolcs nem látja a jövőjét?
„A Vajna-érában elkészült filmekkel is legfeljebb a konzervatív nézőknek akadt gondjuk. A bulvárfilmek (Megdönteni Hajnal Tímeát, Coming out) vagy mondjuk az Isteni műszak létrehozásához aligha volt szükség a 2012-ben levezényelt filmes rendszerváltásra. Ahogy az is érthetetlen gesztus, hogy Vajna kivonult Vidnyánszky Attila készülő filmjének (Szarvassá változott fiú) vetítéséről.
Eddig nagyjából ezek voltak az Andy Vajna vezette filmalappal szembeni legfőbb támadási felületek. Az első érdemi polémiát a Toldi-filmterve miatt a filmalappal küzdő Pálfi György robbantotta ki. (Szintén érvelő, tényszerű megszólalásával.) A vs.hu Hajdu Szabolcs rendezővel készült interjúja annyiban jelent újdonságot, hogy a megszokott mantrákat mellőzve életszerűen és nem ideologikusan kritizálja a filmalapot. Hiába keressük a szokásos »ütős beszólásokat«, helyettük szinte szürke megjegyzéseket, és pontosan megfogalmazott kérdéseket találunk az interjúban.”
Számára nem volt megbocsátás, ellentétben másokkal, így például Szabó István rendezővel, aki hosszú időn keresztül gyártotta a terhelő tartalmú jelentéseket. Balogh Gábor írása.
Ha a düh-kór már nem elég, akkor a klasszikus, jól bevált veszettség is megteszi, vagy legalábbis egy variánsa. Ettől pedig a francia veszettek szinte szó szerint tépik szét egymást.
Hogy a politikában az igazság a legveszélyesebb fegyver, azt két igazságbeszélő sorsa bizonyítja: Csurka Istváné és Gyurcsány Ferencé.
Dunaszerdahelyi beszélgetés Tősér Ádámmal, a kerek születésnap alkalmából a sportklubról készült egész estés dokumentumfilm rendezőjével és Nagy Krisztiánnal, a DAC kommunikációs vezetőjével.
A volt EP-képviselő szerint az elmúlt mintegy száz évben a külső erők megtalálták azokat az ágenseket, akik belül tudtak zavart kelteni vagy idegen érdekeket megjeleníteni.
A nem túl bizalomgerjesztő előzetes ellenére a Demjén Ferenc dalaira komponált Hogyan tudnék élni nélküled? közelről sem olyan rossz, ami főleg a szerethető, szimpatikus szereplőknek és a jó ízléssel adagolt zenei betéteknek köszönhető.
A magyar párton fog múlni Románia fejlődése is.
