Mit kell tudni Ewa Kopaczról, az új lengyel miniszterelnök-jelöltről?
Ewa Kopacz mindig háttérpolitikus volt, s bár magas funkciókig jutott el, soha nem volt főszereplő a kormánypártban, a Polgári Platformban (PO). Vidéki orvosnő, aki 17 éve kezdett politizálni helyi szinten, s egészen az egészségügyi miniszterségig, majd a lengyel parlament, a Szejm elnökségéig jutott. Mindig a leköszönt kormányfő, Donald Tusk embere volt: most is sokan azt gyanítják, hogy a volt főnöke „brüsszeli távirányítással” fogja kezelni.
Mi lett a nagy reményű külügyminiszterrel, Radoslaw Sikorskival, akit az EU külügyi posztjára is esélyesnek találtak? Mit tud kezdeni Sikorski a felkínált parlamenti elnöki poszttal? Nem parkolópálya ez a számára?
Mindenki ezt kérdezi, s nem világos, miért fogadta el ezt a pozíciót. Lehet, hogy messzire tervez, mert az ő nagy ambíciója állítólag az államelnökség, és erre a Szejm elnöksége nagyon jó kiindulópont. A mostani államfő, Bronisław Komorowski is házelnök volt korábban). Sikorski ebben a pozícióban nincs annyira kitéve a napi konfliktusoknak, amiket nem szeret az átlag szavazó. Más kérdés, hogy mi lesz a külpolitikával. Egyelőre úgy néz ki, hogy a diplomácia új vezetője Jacek Rostowski volt pénzügyminiszter lesz, akinek ugyan jó külföldi kapcsolatai vannak, de karizmája, az fikarcnyi sincs.
A Tusk utáni űrt ki tölti be a PO-ban? Az új miniszterelnök?
Igen, elvileg Ewa Kopacz, bár ezzel gondok lesznek. Először is azért, mert a szavazók színtelen hivatalnokot látnak benne, másrészt a kollégák a pártban nem tartják elég erősnek ahhoz, hogy egyben tartsa a párt különböző szárnyait. Máris elkezdődtek a belső marakodások, amit Tusk soha nem engedett, de neki erős keze volt.
Mire számít most a PO, és főleg a rivális PiS, a Jog és Igazságosság? Eljött a PiS ideje?
A választásokig csak egy év marad, tehát nagy változások nem lesznek. A PiS először az előrehozott választásokra számított, de így igazan ők maguk sincsenek erre készen, úgyhogy ez csak üres retorika. A közvélemény-kutatások azt mutatják, hogy a két nagy párt népszerűsége kiegyenlítődött a körülbelül egy éves PiS-dominancia után. Minden attól függ, mit csinál majd az új kormány. Ha Kopacz – mindenki meglepetésére – erősebbnek bizonyul, mint ahogy ezt gondoljuk, akkor a PO-nak van még esélye. Ugyanakkor ha a PiS komolyan harcolni akar hatalomért, akkor komolyabb programot kell mutatnia, mert „le a Tusk bandájával” jelszava már nem elég.
Mit vár a Brüsszelbe távozott Tusktól Lengyelország? Tud érdemi munkát végezni, vagy csak formális az uniós pozíciója?
Ezt még nem tudja senki, mert eddig az Európai Tanács elnöke elég színtelen háttérember volt. Ha ezen a poszton lesz egy karakteresebb politikus, akkor talán nagyobb lesz a jelentősége. Az a kérdés, hogy Tusk elég erős lesz-e? Az átlagember úgy képzeli, hogy „Európa királya” lett, de valójában ez a poszt nem jelent semmilyen végrehajtó hatalmat, így akár csalódás is jöhet. Más kérdés, hogy Tusk tud kompromisszumokat építeni és jól mozog a politikai labirintusban, tehát alkalmas olyan posztra, ahol állandóan konszenzust kell keresni, ami az európai politika alapja.
Az ellenzék nem tudta ezeket kihasználni, bizonyítva ezzel saját stratégiai gyengeségét. Persze tovább elemzik a történteket, de a választók ezt már megunták. Maradt az az általános benyomás, hogy az „egyik kutya, másik eb”, az egész politika romlott.
Most egy „megváltóra” vár a lengyel közvélemény?
Szerintem a megváltók ideje már elmúlt, legalábbis az emberek nagy része számára. A megváltókat akkor várják, ha a helyzet drámaian rossz. Ezt Lengyelországról nem lehet elmondani. Tusk után az ország helyzete viszonylag jó. Vannak gyenge pontok, mint például a költségvetés növekvő eladósodása, de messze vagyunk még az európai átlagtól is.
*
Jaroslaw Gizinski a Rzeczpospolita lengyel napilap munkatársa, korábban a Newsweek Polska főszerkesztője volt. Gizinski Magyarországon a Heti Válaszban publikál cikkeket.