Hajrá Szomszédok, hajrá Fonyód!

„Aludtam egyet a vizuális sokkra, úgyhogy össze tudom foglalni a hányingerem okát. Mit látunk az egyes számú művészi alkotáson? Adott egy 0 forint adóssággal bíró település (minden település 0 forint adóssággal rendelkezik, ahol a Fidesz-kormány átvállalta a fideszes önkormányzat adósságát a fideszes és nem fideszes adófizetők pénzére), ahol felújítottak mindent: a strandot, utcát, színházat, kilátót, sportpályát, rendelő intézetet (így, külön) a gimnázium multifunkcionális konyháját, amely egyben kémia laboratórium. De sehol egy ember, sehol a boldog, ünneplő tömeg, sehol az átlagos utca emberének arca, hangja. Vagyis Fideszék szépen kiürítették a várost a filmezés idejére, és egy kampányfilmben fogalmam nincs mit kereső harcos, elszánt, jövőbe tekintően, helyenként térdig élő gazban menetelő közalkalmazottakon kívül pont azok nincsenek rajta a kockákon, akikért állítólag dolgoznak: a pógárok. Sebaj. Nem ez az egyedüli hiányérzetre okot adó tény, ami szétfeszíti a mesterkélten nevetséges videó minden egyes pillanatát: a hatalmi szimbólumokként megjelenő épületek, építmények, terek, utcák, lépcsők és parkolók, több milliárdos fejlesztések mögül hiányzik a megvalósíthatóság igazsága: az EU-s pénzek. Azokról egy szó nem esik, bár a film talán egyetlen erénye, hogy a mutánsok nem beszélnek. (Havasi Balázzsal mélyen együtt érzek.)

A szereplők esetlenségén, mozdulataik beállítottságán, a hús-vér emberi mivolt minden elemét nélkülöző droidok parancsszóra menetélésén átsüt az önkényuralmi rendszerek minden mókát gyűlölő tekintélyelvűsége. Fonyód egy steril, üvegburába zárt kísértetváros, ahol az egyetlen valóság: a Fidesz-gépezet. Ahol az idő megállt, és visszafele forognak az ő kerekei, ahol utat kell mutatni a népnek, mint Lenin idején. Fájdalom: sehol egy feltűrt, kolbászzsíros ingujj, sehol egy gumicsizma, egy asztalra mászó paraszti láb, egy verejtékes homlok, vagy bármi, amitől hiteles lehetne ez a groteszk, hazug színjáték.”