Most elárulok egy nagyon szigorú titkot az újságcikkek időzítéséről

„A két eset, ami adta magát most, és amik miatt ezt a kis izét írom, indexes. Az egyik Szalai Bálint dupla cikke a kettős állampolgárságos maffiáról, a másik Dezső Andrásé Kovács KG Béláról. Az egyiknél azt hallottam a minap a politikától, hogy nemcsak az önkormányzati választási kampány, hanem Navracsics Tibor leköszönő külügyminiszter európai uniós biztosi meghallgatásai miatt is időzítették szeptember közepére, a másikról a kémgyanús személy közleményezte azt, amit közleményezett. (...)

Az a helyzet, hogy időzítésre egyszerűen nincs idő. Az újságírásnak más a karaktere.

Az újságcikkek, különösen az ilyen típusúak, úgy készülnek, hogy az újságírók megtudnak valamit, utánajárnak – van, hogy ez hónapokig is tarthat –, összerakják a cuccot, nagy nehezen kiteszik a pontot a végére, és utána majd frászt kapnak, hogy mikor megy ki már a késztermék. Tűkön ülnek. A szerkesztők dettó: ha van a kezükben egy ilyesmi, mint ez A nagy Oroszország kovácsolta frigy, kizárt, hogy azt fontolgassák, két hét vagy két hónap múlva nagyobbat fog szólni, melengessük-dédelgessük, jaj, de jó lesz, úgy tudjuk csak megbuktatni Kovács Bélát.

A nagy sztorinak ki kell mennie lehetőleg azonnal, hogy hasson, hogy jöjjön a feedback, hiszen abból élünk.

Nyilván azt is tudom, a politika miért gondolja, hogy az újság időzít és összeesküszik, és azt, hogy az újságcikkeket valakik íratják. Azért, mert a politika szívesen időzít és esküszik össze, és íratna is, ha tehetné. Van, hogy teheti – és itt nemcsak a kézi vezérléses dolgokra gondolok, mert tuti, hogy olyan újságot és újságírót is átkúrt már a politika, ami-aki nem is tud róla, hogy ilyesmi történhetett vele. És bizony olyan is van, ezt el kell ismerni, hogy maguk az informátorok lesznek aktívabbak izgalmi időszakban – miszerint kampányban –, ezért megeshet, hogy ilyenkor több leleplezés csattan itt-ott, mint máskor. De ez a két történet egyébként – ez a napnál világosabb – még csak nem is ilyen.”