„2014-ben az egyszázalékos felajánlások száma mind a felajánlók számában, mind a felajánlott összeg tekintetében csökkent.
A Magyarországi Evangélikus Egyház esetében a felajánlott összeg vonatkozásában 13,1 százalékos csökkenés mutatható ki, míg a felajánlók száma 8,5%-al lett a tavalyihoz képest kevesebb. Vannak kisebb egyházak, akiknél növekedés található, de összességében – a többi felekezetek adatait is megvizsgálva – kijelenthető, hogy az idei évben az egyházaknál átlagosan összegét tekintve 12 százalékos, felajánlók számában pedig 9,3 százalékos csökkenés tapasztalható.
Mi lehet ennek az oka?
A személyi jövedelemadóztatás rendszerében 2013. január 1-jétől megszűnt az évi 2.424.000 Ft-ot meghaladó, összevont adóalapba tartozó jövedelmeket terhelő adóalap-kiegészítés, az úgynevezett félszuperbruttósítás. Így a jövedelemnagyságtól függetlenül valamennyi összevont adóalapba tartozó jövedelem effektív adóterhelése 16 százalékra csökkent. Nem kellett a 27 százalék járulék után is megfizetni az adót. Ez a jogszabályi változás közel az 1/5-vel csökkentette az adó alapját, mely önmagában is eredményezhet ilyen mértékű csökkenést. (...)
Mi lehet annak az oka, hogy a felajánlók több mint a fele nem rendelkezik a felajánlási lehetőséggel?
Az egyházak mellett van még egy kiemelt állami cél, a Nemzeti Tehetség Program feladatai. Erre a célra azoknak van lehetősége felajánlani, akik az egyházaknak nem akarnak 1 százalékos támogatást adni, de rendelkezni szeretnének felajánlásukkal. Amennyiben ezt a számot is figyelembe vesszük, akkor is kijelenthetjük, hogy még így is az összes felajánlható összeg kisebbik fele kerül felajánlására. 11,6 milliárd forintot lehetett 2013-ban felajánlani, ehhez képest 5 milliárd forintot ajánlottak fel ténylegesen. A számokból nehezen lehet kiolvasni, hogy ennek mi az oka, hogy mennyire az egyházhoz kapcsolódó személyek és mennyire az egyházhoz nem kapcsolódó személyek élnek felajánlással.
Az evangélikus egyház vonatkozásában azt látom, hogy a tavaly 62.110 fő támogatott ilyen módon minket, míg idén 56.836 fő élt ezzel a lehetőséggel A KSH kimutatás szerint körülbelül 200.000 evangélikus él Magyarországon. Ebben benne vannak a nyugdíjasok és a fiatalok is, akiknek nincsen keresetük. Így számítva több mint negyedrészben a felajánlás megtörtént. Természetesen lehet változtatni az eddigi 1 százalékos stratégiánkon, tudjuk, hogy sokan érdektelenség miatt nem élnek a felajánlással, de legfőképpen az a kérdés, hogyan juthat el egyházunk azokhoz a személyekhez, akik nekünk ajánlanák fel 1 százalékukat, de mégsem rendelkeztek eddig. (...)
Mennyire van egy ilyen csökkenésre az egyház felkészülve? Van-e stratégia arra, hogy ne függjön egyházunk ennyire bárminemű pénzügyi változástól?
Ez a kérdés már túlmutat az egyszázalékos kérdésen. A bevételek egy részét elkülönítjük a hosszú távú önfinanszírozás megteremtése érdekében. A kárpótlásokkal az egyházak elérték, hogy visszakapják azokat az ingatlanokat amik az egyházi szolgálat végzéséhez szükségesek, de azokat az ingatlanokat és vagyontárgyakat, amik a forrását adták a működésnek nem kapták vissza. Bizonyos ingatlanokat nem közvetlen pénzbeli kárpótlással, hanem éves szinten járó járadékként rendez az állam. Ez az egyház-finanszírozás egyik alapja. Azonban az elmúlt években sokkal nagyobb mértékben nőtt a meglévő ingatlanvagyonhoz szükséges fenntartási költség, mint a kárpótlásból érkező bevételeink, így ténylegesen hiányoznak a termelői ingatlanjaink, korábban egyházi kézben lévő földjeink, melyek a fenntartást és a stabil egyház-gazdálkodást biztosíthatnák.
Sajnos ezzel a kiszolgáltatottsággal minden történelmi egyház küzd. Elvárás, hogy templomainkat rendben tartsuk, a felújításra külön jogszabályok vannak. Évek óta az állam részéről tologatott kérdés, hogy igazán belemerüljünk ennek a kérdésnek a tárgyalásába.”
