Nem elég, hogy „tessék, a naposcsibék”

„A körlevelet több irányból is érte kritika, főként a liberális sajtó hasábjain. Egyesek rasszistának látják a »négerezős« részt, mások azt mondják, a cigányság és a közbiztonság romlása a püspök atya szótárában párhuzamosan létező fogalmak. Hogyan tud ilyenkor védekezni?

Nyilván fájó élmény, amikor valaki a körlevél olvastán rasszista hangokat vél felfedezni, hiszen éppen azt hangsúlyozom, hogy ember és ember között semmiféle megkülönböztetést nem engedhetünk meg, ez a mi hitünkkel nem fér össze. Fáj, amikor visszaélnek ezekkel a szavakkal-fogalmakkal. Sosem értettem, hogy miért nem szabad kimondani ezeket a szavakat, hogy néger, cigány. Amikor a négerek üldözését említem, ezt hogy lehet rasszizmusnak érteni? Nem érezném őszintének és normálisnak, ha helyette Afrikából származó sötétbarna embereket vagy romákat emlegetnék. A rasszizmus, ha a szó eredeti értelmében nézzük, az emberiség ellen elkövetett legszörnyűbb magatartás és gondolkodás. De ugyanígy elítélem azokat is, akik a rasszizmus jelszavával visszaélve viszályt támasztanak.

Bizonyos körökből tehát szembenéznek ilyen kritikákkal. De hogyan fogadják az üzenetet a hívek, illetve a cigányok?

Nagyon sok pozitív visszajelzést kaptam magánlevelekben, interneten, Facebookon keresztül is. Cigány barátaim megköszönték, és nagyon örültek a körlevélnek. Ugyanakkor nem hallgathatom el azt, hogy akár még papjaink és egyes hívek részéről is bizonyos értetlenséggel találkozom, akik csak a kudarcokat, a csalódásokat, a személyes fájó élményeiket emlegetik. Csak egy fél mondattal, de a körlevélben is utaltam arra, hogy fájó élménye mindenkinek van. De mindig fel kell tenni a kérdést, hogy mi a kiváltó oka annak, amikor ellopják a gyümölcsöt vagy a zöldséget vagy bármit. Amíg nem segítünk a cigányoknak, hogy megtanuljanak gondoskodni magukról, addig ne sopánkodjunk azon, hogy lopás történik. Victor Hugo Nyomorultak című művéből Jean Valjean jut eszembe: az bélyegezte meg az egész életét, hogy kenyeret lopott a szegény gyerekeknek. Tehát mindig árnyaltan kell kezelni, hogy ki lop: az, aki éhezik, egészen más, mint aki fehér ingben, nyakkendőben milliókat lop el. Olyan jó lenne, ha a társadalmunkban őszintén beszélnénk ezekről a kérdésekről! Az előítéletektől csak őszinte találkozások szabadíthatnak meg.”