„Megerőszakoltak egy lányt az ELTE TÓK hétvégi gólyatáborában. A hír téma volt a rádióműsorokban is, például a Class FM Morning Show-jában. Utóbbiban kár volt ezzel foglalkoznia a Sebestyén-Rákóczi-Vadon triumvirátusnak. Cinizmus, helyenként gúny és egy sor rossz poén egy olyan témában, amiben egyiknek sem lett volna semmi keresnivalója.
(...)
Mindezt követi a bulvár műfajába már némileg jobban passzoló: »ne legyünk már álszentek, tudjuk, hogy mi minden történik a gólyatáborokban« blokk. Többször elhangzik, hogy egy ilyen tábor nem más, mint »össznépi szexuális aktus«, csak semmi álszenteskedés. Erről már inkább lehetne sztorizgatni, vitatkozni, de ennek mi a fene köze van ahhoz, hogy a – jelen tudásunk szerint – 38 éves, nem szervező és nem diák, hanem külsős férfi megerőszakolt egy fiatal lányt, amire az egészet a műsorban szépen felfűzték?
Ezután a három műsorvezető adott a hallgatóknak egy adag elméleti problémafelvetést azzal kapcsolatban, hogy »egyébként ez egy érdekes dolog, hogy hogyan állapítják ezt meg?« (Mármint azt, hogy valóban erőszak történt-e.) Ez itt újabb bizonyíték a tudatlanságra (lásd áldozatok hibáztatása), vagy ha ez nem áll fent, akkor a tapintatlanságra. A vége felé pedig előkerül az örök kérdés, hogy lányos szülőnek vagy fiús szülőnek jobb-e lenni, ami magas labda az újabb fergeteges poénhoz: »és ha lányos fiad van? tehát, ha lányos egy kicsit a fiúd?« Hogy a melegek se maradjanak ki a reggeli osztásból.”
Hát, gratulálok, tényleg, és nem elsősorban nőként vagy újságíróként. Hétköznapi hallgatóként is kínos volt asszisztálni ehhez. Annyi, de annyi jó téma és apropó van, fiúk, ti pedig ennél sokkal viccesebbek és empatikusabbak tudtok lenni. Hagyjátok ki a poénkodásokból a szexuális erőszak áldozatait.