Csoda a Szigeten

„A végeredményt hat napja tudjuk: 2014-ben a Sziget nem csak hogy túlélt, de váratlanul új erőre kapott. Az új erő az exportpiacról jött. Lehetne itt egy kicsit gazdaságielemezni: még tart a szerény európai konjunktúra, pörög az export, gyenge a forint, Budapest kifejezetten olcsó és éppen menő is egy kicsit satöbbi.

A lényeg: látványos látogatottsági csúcs, megmenekülés, a remény visszatérése. Sőt. A 2014-es Sziget lett a hazai turizmus történetének egyik legnagyobb eseménye: ötven-hetvenezer külföldi vett jegyet a fesztiválra. Pontos számot nehéz mondani, negyvenezer hetijegyet és huszonkilencezer napijegyet adtak el külföldön (azt nem tudjuk pontosan, hogy ezt a napijegymennyiséget hány ember vette meg), és itt, Magyarországon is több ezer külföldi vett belépőt. Összehasonlításképp: a Forma-1-re körülbelül huszonötezer külföldi jött. A Sziget hetére gyakorlatilag betelt Budapest, nem nagyon maradt szabad szálláshely a városban. A külföldi fesztiválozóknak csak a fele lakott kint, sátorban. Megbízható statisztikákat nem találtam, de lehetséges, hogy a 2014-es Sziget volt az a rendezvény, amelyre a legtöbb külföldi érkezett Magyarországra. Valaha. De hogy top10-ben van, az biztos. (…)

Az idei kínálatot és az utóbbi évek trendjét elnézve jövőre már Budapest Soundnak is hívhatnák a Szigetet.

Az elelektronikusodáson, eldiszkósodáson, elpoposodáson is szoktak sírni mindenféle ismerőseim, dehát most mi lenne helyette? A nagy progresszív, kifinomult zenei ízlésű és hipertrendérzékeny fiatalok hajszálvékony rétegére nem lehet építeni itthon. (Lásd: nem leszünk a pop Mekkája.) Metál? A kutyának nem kellett. Vagy maradjunk a nyolcvanas évek soha el nem múló undergroundjában? Hát nem éppen az a legnagyobb bajunk, hogy ebben az országban egész megyék, iparágak, műfajok rekedtek meg 1995-ben? Vagy 1985-ben? És milyen baromi hülyén nézne ki egy fesztivál, ahol 40-50 éves emberek rúgják a port.”