„Magyarország besorolása, csakúgy mint Oroszországé, Törökországé, Kínáé, Szingapúré és Indiáé, a feltörekvő piaci kategória. Vagyis fejlődésben vagyunk, de nem vagyunk még fejlettek. Ahhoz, hogy kikerüljünk eme globális címkéből, nyugat-európai szintre kellene konvergálnunk. De legalább olyan teljesítményt felmutatni mint Szlovénia (nem a mostani produkcióra gondolok, hanem a korábbira), avagy Csehország. Persze garancia még akkor sincs a fejlett titulusra, nagyobb eséllyel lépnénk be azonban az elitklubba egy, a jelenlegihez képest jóval nagyobb gazdasági kibocsátással. Arról nem is beszélve, hogy az euró bevezetésével nagyon sok problémánk - devizaadósságból fakadó gondok, kamatkörnyezet, nulla gazdasági-pénzügyi háttértámogatás – megoldódna.
Addig viszont Magyarország is feltörekvő piac, és nem fejlett gazdaság. Ráadásul a hegyekben álló devizaadósság, az ide-oda rángatózó árfolyam, továbbá az uniós pénzügyi transzferek nélkül alig létező beruházások csak tetézik a problémákat. Számunkra »minden összefügg mindennel«. (...)
Számítások szerint a magyar gazdasági fejlettség harminc-negyven évre van lemaradva az Európai Unió átlagától, ami nem Ausztria, hanem mondjuk Olaszország. Tartós gazdasági növekedéshez azonban elengedhetetlenek a stratégiák, a kormányciklusokon átívelő gazdaságfejlesztési koncepciók.
A dolog nem bonyolult, csak őszintén magunk elé kell tárni a valóságot. A többi között azt, hogy egyelőre nem bezzegország vagyunk, hanem feltörekvő piac. És elképesztő gazdasági dinamikára lenne szükségünk, hogy kikecmeregjünk a kelet-európai létből - akkorára mint a miniszterelnök által felsorolt országokban bekövetkezett.
Ha az összejönne, lehetne másra »mutogatni«.
Például Ausztriára!”