A diktatúrák természetéről

2014. augusztus 18. 16:37

A 85 éves Kertész Imre szabad ember. Az maradt mindkét emberellenes totális diktatúra alatt, mindkettő ellenére, ellenében. És az ma is.

2014. augusztus 18. 16:37
Schmidt Mária
Válasz.hu

Kertész a kommunista diktatúra időszakában mindvégig kívülálló maradt, és így a rendszert alulról és kívülről vizsgálta, ugyanúgy, ahogy alulról és kívülről, és egyben üldözöttként élte meg a náci diktatúrát, mely sárga csillaggal jelölte meg, kiközösítette, Auschwitzba, majd Buchenwaldba deportálta. Írói életművét arra tette fel, hogy megértse és megértesse a két emberellenes diktatúra tapasztalataiból levonható tanulságokat. Ez szembement a »politikailag korrekteknek« a diktatúrák összehasonlíthatóságára vonatkozó tilalmával, és igencsak kényelmetlenné vált azon neofiták számára, akik a létező szocializmus összeomlását követően fedezték fel magukban a demokrácia iránti mély elkötelezettségüket. Az is szembefordította a fenti, magát meghatározónak tartó értelmiségi körökkel, hogy a diktatúra fenntartásában, igazolásában és működtetésében játszott kitüntetett szerepüket pontosan látta, és nem volt hajlandó szó nélkül elsiklani felette. Tőle azok a diktatúrákat kiszolgáló »teoretikus értelmiségiek«, akik vakok maradtak a valósággal, illetve a tapasztalattal szemben, mert annyira foglyul ejtette őket az ideológiák világa, nem kaphattak felmentést. Kertész jól látja, hogy ezek az értelmiségiek kizárólag az ideológiáktól vezérelt, zárt társadalmakban érezték otthon magukat, ahol alkuk és kompromisszumok árán biztosíthatták előmenetelüket, kiváltságaikat.

Kertész tehát nem állt be a diktatúrákat kiszolgálók és igazolók kórusába, Camus-höz hasonlóan ő is az önkéntes, de igencsak megszenvedett szellemi száműzetést választotta, aminek következtében elszigeteltségben élte le élete nagy részét. Különösen fájdalmassá vált ez számára a kommunizmus összeomlása után, hiszen továbbra is azok az értelmiségiek uralták a közbeszédet, akik vele ellentétben a diktatúra zárt világának megszűntét összeomlásként élték meg, míg ő igazi felszabadulásként. Tudásuk, amellyel a zárt társadalomban eligazodtak, túléltek, karriert csináltak, a szabad világban semmit sem ért többé. Fölöslegessé váltak, elbizonytalanodtak, ezért agresszívvé és gyűlölködővé váltak. »Idegenné egy merőben új helyzetben, mely csupa racionális válaszokat és tetteket igénylő kihívásokat intézett hozzájuk.« (…)

A két, egymással hol szövetségben, hol ellenségként a XX. századot megtipró totális diktatúra Kertész számára azonos tapasztalatokat nyújtott. »Az egyik megváltóként jelenik meg, és köntöse alatt az ördög lapul; a másik sátánnak öltözik, és az is« - szögezte le.(18) Ehhez a tapasztalathoz hozzátartozott az is, ahogy a kommunista diktatúra a holokauszt emlékezetével bánt. Hiszen nem tűrte, hogy beszélni lehessen róla, ahogy a zsidóságnak a nácik alatti üldöztetéséről és szenvedéséről sem. »Én soha nem hallottam még elfogadható magyarázatot arra, hogy a szovjet rendszer és társult diktatúrái miért nem tűrték el a Holokausztnak úgyszólván még a puszta tudatát sem. Hogy a sztálini diktatúra miért azonosította magát ebben a kérdésben - is - a náci totalitarizmussal, az túl nyilvánvalónak látszik ahhoz, hogy magyarázatot keressenek rá. Sztálin ezzel mintegy fenntartotta a maga számára a népirtás jogát: nem akarhatta, hogy birodalmában még netán rokonszenv ébredjen a későbbi esetleges áldozatok iránt.«(19)

A két totális diktatúra összehasonlítása az alapvetően közös vonások felismerésére juttatja el Kertészt, még ha természetesen nem hagyja is figyelmen kívül azt a »differentia specifica«-t, amit a náci holokauszt »kultúrateremtő« ereje jelent. A kérdés nyitott, hogy képesek vagyunk-e, leszünk-e a Gulagot is ugyanígy beépíteni az életünkről, az emberi létezésről szóló »elbeszélés« szellemébe. Mindent összegezve mégsem juthat más következtetésre, mint arra, hogy »az emberi létből való száműzetés, a gyötrelem, az éhezés, a rabmunka, a kínhalál Recsken is ugyanolyan, mint Dachauban, és Kolima sem különbözik e tekintetben Mauthausentől... A szenvedésre nincsen mérce, az igazságtalanságnak nincsen fokmérője. A Gulagot is, a náci táborhálózatot is egyazon célra hozták létre, és hogy céljukat betöltötték, arról az áldozatok milliói tanúskodnak« - érvel.(20)

A 85 éves Kertész Imre szabad ember. Az maradt mindkét emberellenes totális diktatúra alatt, mindkettő ellenére, ellenében. És az ma is.

Az Isten áldja meg.

az eredeti, teljes írást itt olvashatja el Navigálás

Összesen 81 komment

A kommentek nem szerkesztett tartalmak, tartalmuk a szerzőjük álláspontját tükrözi. Mielőtt hozzászólna, kérjük, olvassa el a kommentszabályzatot.
Sorrend:
wallenberg8805
2014. augusztus 19. 14:53
http://www.es.hu/old/015152/proza1.htm XLV. ÉVFOLYAM, 51-52. SZÁM, 2001. december 21. “semmiféle nemzeti szolidaritást nem tudok kialakítani magamban az úgynevezett "magyarsággal", azaz nincs magyar identitásom” (Imre Kertész) http://nol.hu/belfold/kertesz_imre___magyarorszagon_az_elmult_tiz_evben_folyamatosan_rosszabbodott_a_helyzet_-419441 2009.11.08 09:17 “Nagyvárosi ember vagyok, és mindig az is voltam. Egy nagyvárosi ember nem budapestinek vallja magát. A város ugyanis teljes mértékben balkanizálódott. Egy nagyvárosi ember Berlinhez kötődik” “A magyarok régi káros szenvedélyei - a hazugság, a dolgok elfojtására való hajlam - jobban jellemzők, mint valaha.” “Az európai kultúra terméke vagyok, egy dekadens, ha akarja, egy gyökértelen. Ne kössön engem Magyarországhoz” (Imre Kertész) http://nol.hu/kultura/a_teljes_kertesz-interju___holokauszt-bohoc_voltam_-1412999 Interjú: Iris Radisch, Fordítás: Valaczkay Gabriella 2013. szept. 13. Kertész: Csak azért adtak nekem irodalmi Nobel-díjat, hogy ezt a fajta szemtanú-irodalmat díjazhassák. Zeit: Úgy érzi, hogy az emlékezés Németországban valamiféle holokauszt-biznisz irányába ment el egy kicsit? Kertész: Nem kicsit, teljesen. (***) 1. Kertész nem csak idős korában, parkinzon kórosan írt ilyeneket, hanem korábban is konzekvensen. 2. A magyarságra azt írja hogy az úgynevezett, tehát kétségbe vonja a létezését, mintha valaki azt írná hogy úgynevezett holokauszt. 3. Ezzel a csak úgynevezett magyarsággal (általánosítva, kiterjesztve) nem tud kialakítani magában szolidaritást, nincs magyar identitása. 4. Nem Budapesthez kötődik, hanem Berlinhez, szerinte Budapest balkanizálódott a Demszky-féle városvezetés ideje alatt. 5. A magyaroknak általánosítva tulajdonítja a hazugságot. (Negatív dolgot általánosítani valamely népfajra az rasszizmus.) 6. Gyökértelennek tartja magát, azt akarja hogy ne kössék őt Magyarországhoz, tehát általánosítva az egész országhoz, beleértve minden benne élő jó embert. (Általánosítva elhatárolódik egy egész országtól). 7. Azt állítja hogy csak azért kapott Nobel-díjat hogy ezt a fajta szemtanú irodalmat díjazhassák, ezért az első valakit akit találtak egy ilyen kézirattal, díjazták politikai célból, a holokauszt-biznisz keretében. 8. A legvéresebb Rákosi-rendszerben a Szabadnép politikai cikkírója, a gyilkos diktatúra médiaszolgája volt. Ezekért nem kaphat magas magyar kitüntetést.
luji
2014. augusztus 19. 12:10
Tudom,hogy Kertész halálosan beteg és Nobel dijat is kapott.Nobel dij odaadása pedig pofára megy.Kertész egy közepes holoiró és utálja a magyarokat.Én nem fogom ajnározni.Tudomásul veszem,de nem értek egyet a kitüntetéssel.
luji
2014. augusztus 19. 12:01
Miért kell ajnározni?
tevevanegypupu
2014. augusztus 19. 07:48
Olvastam a Sorstalanságot, hát biztos nem jutna eszembe Nobel-díjra jelölni..de hát ez mindig is politika volt. Olvastam interjúkat..hát nem mondható, hogy rajongott volna Magyarországért, bár volt kérdés - Budapest akkori, Demszky által kormányzott állapottya, bár azt nem mondta, hogy erről ki tehet - amiben tökéletesen egyet értettem, sok, magyarokról vallott véleményét sem ártana meghallgatni, nem muszáj annyira elszállni magunktól, nincs rá sok okunk mostanában (nem a zorbán miatt:) ..De az biztos, hogy a bolsevikokról mindig az volt a véleménye mint a nácikról..és lassan öregségére rájött arra is - György Péter édespja is hasonlóképpen egyébként - hogy nagyon rossz fele indultak el hitsorsosai..és ezt ki is mondja, amihez nagy bátorság kell, ismerve liberálisaink sistergő gyűlöletét azok iránt a zsidók iránt is, akik nem úgy gondolkodnak "ahogy kell"..adják csak oda neki ezt a díjat Rubik Ernő mellett.. a többi Nobel-díjas mellett most már Kertész is rájött arra, hogy mégis csak magyar ő is..ha később és sok megpróbáltatás után is, amit nagy részt saját magának köszönhet..
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!