Az elnök emberei filmsorozat, mint hivatkozási pont a való világban történő politizálás során? Még ez is megtörtént az újabb balos casting játszmájában, épp ma reggel. Menetrend szerinti választások előtt jó ideje rendre jön a menetrend szerinti baloldali székfoglalós játék is. Újfent izgulhat a közvélemény politikum iránt még nyár közepén is érdeklődő kisebbsége, hogy ki tud benn maradni a játékban, és ki esik két szék között a pad alá. Hát, ha így folytatják, lehet, hogy mindegyikük; és a jobboldal úgy tarolhat újra Budapesten, hogy meg se kell izzasztania magát − pedig ha valami, akkor a 2014-es Budapest lehet a magyar baloldali-liberális tábor utolsó mentsvára.
A baloldalon most folyó casting minden, csak nem meglepő: az egykori baloldali egységpártban, a régi idők MSZP-jében ugyanígy mentek a játszmák, csak nagyrészt − de nem mindig − a nyilvánosságtól elzártan. A különböző platformok formális és informális egyeztetésein, belső harcain alapuló szocialista hálózat egykor a társadalomba jól beágyazva tudta kitermelni a megfelelő arcokat a megfelelő helyekre. A baloldal mára kiesett sokáig jól védett társadalmi sáncai mögül, 2010-ben hatalmas vereséget szenvedett, 2014-ben pedig a maradéka is darabjaira hullott.
S ahogy az európai parlamenti választások eredményei mutatják, Budapesten három, nagyjából egyenlő támogatottságú erőre (plusz a különutas LMP-re) bomlik a nemfideszes, nemjobbikos baloldali-liberális tábor. Az MSZP, a DK és az Együtt-PM budapesti harcából ráadásul Gyurcsány sokáig szinte pária pártja jött ki győztesen, pár száz szavazattal mögötte az akkor még Bajnai által fémjelzett Együtt-PM, és csak harmadik lett a Budapest munkásnegyedeiben, széles lakótelep-övezeteiben sokáig örök győztesnek hitt MSZP. Ha a szavazatokat összeadjuk (37,67%), a három párt együtt sem érte el a Fidesz 43,75 százalékos budapesti EP-választási eredményét. Ez ráadásul nagyobb különbség, mint a tavaszi parlamenti választás budapesti baloldali összefogós eredménye (36,75%) a Fidesz akkori 38,48 százalékával szemben.