Függőség

„Könnyen lehet, hogy néhány év múlva az anonim szigetesek csoportjában mesélek majd a függőségemről, s mindenki megértően bólogat majd. Mert nem tudok meglenni nélküle, hiába fogadom meg, hogy idén nem, pár napra úgyis kimegyek. Pedig két éve szinte divattá vált arról beszélni, hogy az ősszigetesek miért fordítottak hátat, cikkek is születtek erről. Értem az érveiket, valami mégis kivisz.

Mert igen, talán túl rutinos már ez az egész, a globalizáció bedarálta az őshangulatot, hogy mindenki hozza a maga kultúráját a világ minden szegletéből, és igen, a spórolás sem tett jót mindenütt. Bár ma már inkább sok sziget van a Szigeten: holland, francia és olasz kolóniák, ahová csak a külön fizetős vendégek léphetnek be. És a még többet fizető kiváltságosoknak is saját szigetük nyílt, de ezzel sincs baj, hiszen ilyen egy üzlet: ha van igény, akkor lesz szolgáltatás is. Miért búslakodnánk azon, ha valami profin működik? Talán csak azon lehet, hogy az egyre vadabb árak mellett már eleve kiváltságosnak érezheti magát az, aki kijuthat. (...)

Ettől függetlenül a Sziget még mindig az egyik legjobb európai fesztivál. Bár kétségtelen, hogy minden generációnak mást és mást jelent. A korai vagy a már bejáratott évek nem azonosak a mostani nagyüzemi hangulattal, de ez a dolgok rendje, ez ellen nem lehet és nem is szabad hadakozni.Ha el nem rontják, a Sziget egy gyorsétteremben is képes lesz majd megőrizni valamit eredeti légköréből. Abból, ami a függőséget kialakította és mindmáig fenntartja.”