„Érdekes, hogy az Európai Unió büszke arra, hogy minden konfliktust békés úton képes rendezni házon belül, sokszor a politikai vitákat is jogi útra terelve, Európában mégsem jutott senkinek eszébe, hogy esetleg Oroszországgal is lehetne egyeztetni, elkerülve az egyre eszkalálódó orosz–ukrán, vagy éppen az Oroszország és a Nyugat közötti hideg vagy meleg háborút.
Tény, hogy a Krím annektálásával Oroszország megsértette a nemzetközi jogot, amely a diplomáciai erőfeszítéseket megnehezíti, de értelmetlenné nem teszi. Éppen hétvégén találkozott a német és a francia külügyminiszter Berlinben orosz és ukrán kollégájával. Ez azonban csak két európai tagállam és nem a teljes Európai Unió egyeztetése az orosz és az ukrán féllel. Ráadásul a németek mezőgazdasága a belföldi igényeket sem tudja kielégíteni, így az orosz importtilalom nem jelent nagy veszteséget számukra.
Mivel az oroszok a Krím félsziget elfoglalásával épp az Ukrajnának atomfegyvereiről való lemondása miatt területi integritást garantáló budapesti egyezményt sértették meg, a kívánatos Európai Unió-Oroszország konferenciának akár Budapest is helyet adhatna, elősegítve ezzel egy új budapesti egyezmény kidolgozását, amelynek alapja kell, hogy legyen Ukrajna területi integritásának valós garantálása. A magyar főváros mellett szólna az is, hogy az Európai Unió tagjaként az utóbbi években sikerült Oroszország felé is kialakítani párbeszédképességünket. Egy ilyen találkozó létrejötte, sőt esetleges sikere fontos állomás lehetne a magyar kormány nemzetközi elismerésért folytatott küzdelmében. Az esetleges magyarországi helyszín azonban másodlagos. A legfontosabb magyar érdek az, hogy történelmünk egyik ígéretes korszakának küszöbén egy katonai, gazdasági és esetleg nemzetiségi konfliktus keleti szomszédunknál ne akadályozza meg Magyarország felvirágzását.”