Akinek közpénz van a fején, ne menjen a napra!

„Bár ténykérdés, hogy szemben a baloldal nagy hatalmú üzletembereivel és üzletemberből lett politikusaival, a mi Lajosunk legalább megcsinálja a rá bízott állami fejlesztéseket és nem svájci, vagy dél-koreai bankokig rohan a forró közforintokkal, mint tette azt Gyurcsánytól Bajnaiig, Verestől Kókáig mindenki, de azért a két fideszes kormányzás idején minden adott volt a mesés vagyon összegyűjtögetéséhez. Egészen mostanáig, amikor Orbán Viktor (régi jó szokásához híven) beengedett néhány kemény fiút az arénába az egészségtelenül eltorzult erőviszonyok helyrebillentése érdekében.

És ez így van jól. A Simicska strómanjaként emlegetett Laci néni lebucskázott a fejlesztési tárca éléről, a fejlesztési pénzek és általában a kormányzati kinevezések pedig a miniszterelnök manapság legkedvesebb erős emberének, Lázár Jánosnak a felügyelete alá kerültek. Laci néni utódja, Seszták Miklós pedig azt a fő feladatot kapta, hogy rendet tegyen az állami vagyon igazgatása körül, mielőtt túlságosan sokan próbálnák dézsmálgatni a közöst. Mindez pedig - mint láthatjuk - a mi Lajosunknak egyáltalán nem tetszik. Mint ahogy nem tetszik az sem, hogy nyilván a miniszterelnöki akaratnak megfelelően egy sor olyan intézkedés született, ami tovább apasztja Simicska Lajos és egy sor más, kisgömböcként elhatalmasodott nagyvállalkozó vagyonát.

A Magyar Nemzet pikáns vezércikkének szerzője a kisebb vélt bűnlajstrom után Seszták Miklósra utalva azt írja: »Ki ez a miniszter? Kóka János? Nem, bár a múltjától lehetne.« Csakhogy a felsoroltak alapján nemcsak Kóka, hanem egyenesen Lajos is lehetne. Akkor meg honnan a bátorság a bírálathoz? Oknyomozni, bírálni, beszólni persze mindig kell, de akinek közpénz van a fején, az ugye jobb, ha nem megy ki a napra...”