A magán- és közügy mezsgyéjén imbolygó valaminek a kapcsán...

„A médiában terjedő sok mindennel ellentétben: nem volt »kocsma« (egy kerthelyiségben tartott Parnasszus-rendezvény után beszélgettem a barátaimmal), sem italozás (2 deci szamorodni felénél tartottam), szóváltás sem (átszóltam egy általam ismeretlen, üvöltöző fiatalembernek, hogy hamisan énekel: amiben az »atyain« és »pedagógiain« túl, kétségtelenül benne volt a Tokaji Írótábor egyik kurátorának felelőssége a botrányok elkerülésében), valamint, hogy az illető fiatalember nem le-, hanem megütötte az arcom. Ököllel, oldalról-hátulról, teljes erőből, teljesen váratlanul.

Ahogy szokták mondani, a többi stimmel. Nem haragszom stb., ám az semmiképp sem tetszik, ha valaki lerabolja mások életidejét, -energiáját és -kedvét. Ha saját életvezetése tekintetében, minden ok nélkül, bárkinek bármiről le kell mondania mások kénye-kedve miatt.”