A Balatont már nem ciki szeretni

„Ma a Balaton a legpozitívabb hazai brand. A legtöbb embernek nem egy tó vagy nyaralóhely csupán, hanem Magyarország napos oldala, amit nem ciki szeretni. Az általános kesergés és negativizmus közegében a pozitív életszemlélet oázisává tudott válni, minden felsorolt probléma ellenére is! Lassan tényleg máshogy kellene beszélni a Balatonról.

Ez ma a vidék legnagyobb agglomerációja. A Balatonnál 4-5 kilométernél nincs nagyobb nem lakott összefüggő terület. Ha körbeautózzuk Budapestet mondjuk egy tíz kilométer sugarú körben, a nem urbanizált szakaszok adott esetben nagyobbak, mint itt. Az állandó lakosok száma az üdülőkörzet parti településein 270 ezer ember. Ez jóval több, mint ahányan Debrecenben élnek. Az év nagy részében itt élőkkel már félmilliós lakosságról beszélhetünk.

Plusz ez a térség Budapest belvárosa mellett a legnemzetközibb összetételű régiónk, sok holland, francia, osztrák él erre. Ezek tények, statisztika, de korábban nem kapott kellő nyilvánosságot. Egyszóval a Balaton a vidék fővárosa. Vannak nyári napok, amikor több ember van a balatoni agglomerációban, mint Budapesten. Attól még, hogy nem egy folyó van a közepén, hanem egy nagy tó, a Balaton fejlődését jobban megérthetjük, ha egységes nagyvárosként kezeljük, ahol a negyedek (pl. Siófok és Füred, vagy észak és dél) rivalizálásánál sokkal több értelme van az összefogásnak, egy közös fejlődési platform kialakításának.

Provokatívabban azt is mondhatjuk, hogy ma itthon a balatoni agglomeráció lehet a legerősebb vidéki kihívója Budapestnek. Például szelfizési menőség-indexét tekintve erősebb, mert ma szinte mindenkinek trendi balatonos képeket posztolni magáról (amiből a vitorláson borozós a csúcs), viszont pesti háttérrel, különösen parlamenttel szelfizni csak egy elég szűk vidéki réteg szokott. Szóval legkevésbé nálunk a Balatonnál jellemző, hogy bárkinek kisebbrendűségi érzése lenne Pesttel szemben.”