Nem lehet csodálkozni ezen az arányon. A kar létrehozásának első lépéseinél nem minden mozzanatot kommunikáltak szerencsésen. A választás pedig elég közel esett az év végi munkákhoz, és keveset is tudtak a kollégák az egészről. Nem lesz gyors és látványos felfutás az aktív létszámban, de minden erőmmel azon leszek, hogy úgy dolgozzanak a tisztségviselők, olyan javaslatokat tegyünk eredményesen a minisztérium felé, hogy egyre többen gondolják azt, hogy önként is beléptek volna a karba. Ez a kétéves periódus legnagyobb feladata.
Az egyik legtöbbet támadott pont a pedagógusok kötelező tagsága. Miért szükséges ez?
Ez egy keret, egy lehetőség. Lesznek, akik kihasználják, és biztosan lesznek, akik passzívak maradnak. De az kétségtelen, hogy ha az oktatás ügyét irányító minisztérium a pedagógusok véleményére kíváncsi, akkor létre kell hozni egy szervezetet, amely elvi lehetőségként ezt meg tudja valósítani. Ezt kell megérteni ahhoz, hogy aztán az értelmünk után érzelmileg is azonosulni tudjunk a karral. Persze ehhez sok munka kell, és világosan látszó eredmények.”