„A Nyugat vezető hatalmával, az Egyesült Államokkal való összevetés valamennyi fent említett mutató esetében mindig Amerika javára dől el, többnyire nem kis különbséggel. Az elmúlt évtizedben a kivétel a gyorsabb orosz gazdasági növekedés volt, amely magyarázza a fent leírt javuló állapotokat. Ezt két fő tényező okozta: a nyersanyagárak, mindenekelőtt a kőolaj árának jelentős emelkedése az 1998-as mélypontról, valamint a Putyin-éra kezdeti, szabadpiaci reformokat bevezető gazdaságpolitikája.
Csakhogy a reformokat bevezető szakembereket Putyin mostanra az utolsó szálig kirúgta, az energiaárrobbanásnak pedig véget vetett az amerikai palagáz-forradalom, Oroszország ráadásul a Krím elfoglalása miatt kereskedelmi és gazdasági háborúba keveredett a Nyugattal. Ezzel nemcsak a riválisokénál magasabb növekedésnek lett vége, de általában a növekedésnek.
Paradox módon épp a visszanyert nagyhatalmi státust demonstrálni hivatott méregdrága presztízsberuházások (szocsi téli olimpia, 2018-as foci-vb, a hadsereg nagyszabású modernizációja), meg a gazdaságilag koloncot jelentő Krím okozta költségek adhatják meg a végső döfést az orosz gazdaságnak.”