Nyílt levél Marx szobráról

„Az egyetemi autonómia fogalma azt jelenti, hogy az egyetemi közösség biztosította az egyházi és világi hatalmasságok gyámkodásától mentes szellemi szabadságot polgárai számára. A Weszely által hivatkozott „studium generale” olyan, a tizenharmadik század végén, tizennegyedik század elején kikristályosodó elv és gyakorlat, mely megvédte az egyetem polgárait attól, hogy a szellem szabadságát, az egyetemi élet szervezésére, a tudománnyal való foglalatosság szabályaira, tartalmára, a közös identitás alakítására vonatkozó autonóm döntések lehetőségét politikai okokból befolyásolják vagy korlátozzák az egyetemi életen kívüli hatalmasságok. Az egyetemi autonómia nem csupán az oktatási és tudományos teljesítmény számára elengedhetetlen. A szellem autonómiája a felelős gondolkodás alapja, annak a polgári ethosnak az egyik legalapvetőbb jellemzője, melynek oktatása egy egyetem elsődleges föladata. Kiművelt emberfőket nem lehet képezni anélkül, hogy egyszersmind felelős és autonóm gondolkodásra ne tanítanánk őket. Amennyiben feladjuk autonómiánkat és eltűrjük, hogy – akárcsak egy szobor ürügyén – a hatalom emberei beleszóljanak egyetemi életünk szervezésébe, annak a lehetőségét adjuk föl, hogy szabadon gondolkodni tudó, helyes morális döntéseket hozni képes autonóm polgárokat neveljünk. Amennyiben elfogadjuk a hatalom beavatkozását közös emlékezetünk alakításába, aligha marad morális alapunk diákjaink előtt hivatkozni arra, hogy más – tudományos, oktatási – kérdésekben tilos elfogadnunk a hatalom útmutatásait.

Ezzel olyan példát mutatunk diákjaink számára, melynek drámai hatásai felbecsülhetetlenek. Ha nemzetünk egyetemvégzett tagjai nem képesek önálló véleményalkotásra és autonóm döntések meghozatalára, aligha leszünk közösségként képesek arra, hogy a – kívülről vagy belülről – a nemzet pusztulásához vezető döntésekkel való szembeszegülés érdekében a közösség bölcsességére támaszkodjunk. Ez gyengíti a demokráciát és a demokrácia intézményeibe vetett hitet, pusztítja a közösséget, a mostaninál is reménytelenebb helyzetbe hozza a közösség tagjait.”