„Teljesítmény híján még a maradék piacrészünket is fel fogják zabálni a külföldiek - általánosabb szolgáltatásoknál a globális szereplők, a kisebb piacokon a regionális játékosok. A júzer mindig a jobbat választja, ha választhat - és azok így mi nem lehetünk.
A biztonsági játéknak gondolt követő magatartással eddig elvoltunk. Eddig - amíg az egyes hazai portfóliók megcsinálhatták a saját kis magyar YouTube-jukat, magyar Flickrüket. Mindezt sosem a world-class technológiai szinten, hanem csak úgy közepesen, hogy oda is mehessen még, még, még banner.
A működő és a jó szolgáltatás valójában úgy aránylik egymáshoz, mint 1 a 10-hez. Az általános menedzser ezt általában 8:10-hez aránynak látja, a konzervatívabbja esetleg 5:10-nek, de közös bennük, hogy a jövőjüket felélő minőségbeli kompromisszumokat már nagyon kis nyomás alatt is megkötik.
Még csak azt sem állítom, hogy a régiónkban olyan nagyon egyedül volnánk ezzel. Talán az egész már a kilencvenes évek scener / kompjúterkultúrájában eldőlt - lényegében ugyanazok az országok vannak ma is a legjobb technológiai helyzetben, akik már C64-en, Amigán és a korai PC-ken is aktívak voltak: a balti államok, az oroszok és a németek. Ott volt annyira erős a technológiai közeg, hogy általanosék ne tudjanak komolyabb teret nyerni.”