Most úgy futunk neki a következő éveknek, mint a magyar gazdaság a nyolcvanas évek végén a rázúduló piacgazdaságnak; csak kapkodjuk majd a fejünket.
„Teljesítmény híján még a maradék piacrészünket is fel fogják zabálni a külföldiek - általánosabb szolgáltatásoknál a globális szereplők, a kisebb piacokon a regionális játékosok. A júzer mindig a jobbat választja, ha választhat - és azok így mi nem lehetünk.
A biztonsági játéknak gondolt követő magatartással eddig elvoltunk. Eddig - amíg az egyes hazai portfóliók megcsinálhatták a saját kis magyar YouTube-jukat, magyar Flickrüket. Mindezt sosem a world-class technológiai szinten, hanem csak úgy közepesen, hogy oda is mehessen még, még, még banner.
A működő és a jó szolgáltatás valójában úgy aránylik egymáshoz, mint 1 a 10-hez. Az általános menedzser ezt általában 8:10-hez aránynak látja, a konzervatívabbja esetleg 5:10-nek, de közös bennük, hogy a jövőjüket felélő minőségbeli kompromisszumokat már nagyon kis nyomás alatt is megkötik.
Még csak azt sem állítom, hogy a régiónkban olyan nagyon egyedül volnánk ezzel. Talán az egész már a kilencvenes évek scener / kompjúterkultúrájában eldőlt - lényegében ugyanazok az országok vannak ma is a legjobb technológiai helyzetben, akik már C64-en, Amigán és a korai PC-ken is aktívak voltak: a balti államok, az oroszok és a németek. Ott volt annyira erős a technológiai közeg, hogy általanosék ne tudjanak komolyabb teret nyerni.”
A „konvergencia-programként” elhíresült dokumentum az élet minden területére kiterjedne. A Nézőpont Intézet azt is kimutatta, hány emberre lennének hatással a Tisza megszorításai.
Hallom az este arról hazudtál, hogy a ti programotok 140 oldalas lesz és készül.
Dobrevék mikrofon mögé ültek, hogy magukhoz csábítsák a baloldali szavazókat.
Igen, ez is kötelező olvasmány, már persze ha nem vagy agyhalott tisza-szektás, és/vagy rohadék propagandista vagy „politikus” ugyanott.
Indul a nemzeti petíciós ívek postázása, március végéig várják vissza a kitöltött íveket.
A biztonságpolitikai szakértő szívesen leülne vitázni bárkivel, de eddig még nem hívták.
Még hogy nem lehet kétszer ugyanabba a folyóba lépni... Az ember egy kis időre elfordítja vigyázó szemeit az uniós birodalmi központról, erre ott az üvegkalickákban már ismét feltalálták a spanyolcsizm… spanyolviaszt. Most épp a Demokráciapajzs fantázianevű kezdeményezéstől dobtam egy hátast. Demeter Szilárd írása.
A kínai importból érkező szedánt egyes hirdetések szerint már 1,43 millió rubeltől kínálják.
Lavrov már a békekötés utáni állapotról beszélt.
