A műkedvelő szocdem

„A szétcincált ellenzéki mezőnyben nehéz olyan szövetkezési formát találni, amely megpróbálja érvényesíteni a demokratikus szabályokat. Az idén már kétszer is csődöt mondtak a kísérletek, ez sem volt jó, az sem. Őszre életszükséglet volna végre meglelni az olyan formákat, amelyek mindenütt a helyi viszonyokhoz alkalmazkodva eredményesen keresztezhetnék a diktatórikus törekvéseket.

Erre Schmuck Andor szociáldemokrata »meggyőződésére« hivatkozva bemegy az ATV stúdiójába, hajthatatlan meggyőződésére hivatkozva közli, ők bizony újfent eredetieskednek majd, találnak olyan hiteles főpolgármester jelöltet Budapesten is, aki föllépésével száz százalékos biztossággal utat nyit a Fidesz uralom további garantálásához. Brávó, jeles politikai érzékről tanúskodik. Schmuck bőbeszédű, minél több hasznos percet mástól elcsenő mondatainak volt egy árulkodó részlete, amelyet talán dőreség volna túlértékelni, mégis jellemző volt. Azt fejtegette, nem szó szerint idézem, mert nem vettem föl, hogy nekik voltaképpen nem a Fidesszel van bajuk, hanem a nyomorral, a nélkülözéssel, a jogfosztottak kiszolgáltatottságával. Mintha a kettőnek semmi köze nem volna egymáshoz. Csakugyan ennyire angyalian naiv, pontosabban ennyire dilettáns volna a magát szociáldemokrataként illegető párt, illetve annak egyszemélyi vezetője?”