Orbán-beszéd: semmi sem úgy van

„Miután mindenki kiháborogta magát az idei tusványosi beszéden, érdemes lenne belenézni, pontosan milyen viszonyban is vannak a valósággal Orbán Viktor állításai. A válasz röviden: semmilyenben. A legtöbbször hamisak, néha meg értelmezhetetlenek. Mindegy. (...)

Miből áll ez össze?

A nemzetállam abszolút 19. századi felfogása: állam, nemzet, kulturális és gazdasági közösség mind ugyanaz. Következésképp Orbán képtelen elképzelni, hogy ezek ma már sokkal inkább elkülönült fogalmak, a gazdaság például bőven nem nemzetállami keretek között mozog, hanem jóval nagyobb léptékben. (Ez persze az adóztatási fetisisztáknak fáj, de hát az legyen az ő bajuk.) A másik irányban meg az sem fér a fejébe, hogy a nemzeten belül bizony sok-sok szubkultúra megfér.

Az intézményes, liberális demokrácia totális meg nem értése. Ne legyünk igazságtalanok, ez nemcsak Orbánra jellemző, hanem a teljes politikai elitre. A liberális modell lényege az intézményes képviseleti rendszer. Vagyis hogy a nép választ, de egyik hatalmi ág sem jogosult korlátlanul intézkedni, és vannak dolgok, amiket a nép sem tehet meg. A rosszul teljesítő kormány a választáson visszahívható, ellenben a rendszer alapelvei és alapintézményei csak kellően lassan változhatnak. Egy klasszikus liberális párt szerint ennyi nagyjából elég is. A nyugati nagyobb pártok ezt az alapelvet nem tagadják, tehát ez körülbelül a közös minimum. Ehhez a kereszténydemokrata pártok inkább az erkölcsi, nemzeti kulturális oldalról tesznek hozzá, míg a szociális pártok az egyenlőség aktív megvalósítása mellett vannak, hogy ez utóbbi miért teng túl minden fejlett államban, az messzebbre vezet. Ne felejtsük, hogy ez nem teljesen így volt 2010 előtt sem Magyarországon, hanem meglehetősen torz módon mindössze két fék volt a rendszerbe építve: a minden politikai döntést felülbírálni jogosult Alkotmánybíróság, és a kétharmados törvények, vagyis lényegében egy választáson megszerezhető volt a korlátlan hatalom. Ezt nem Orbán alakította ki.

A munkaalapú államon valószínűleg a torz, kádári keynesizmust érti: mindenki dolgozzon, ám a munka és annak eredménye közt a kapcsolatot nem a piac, hanem a segítő állam teremti meg. Dinnyetermelő vagy? Csinálunk neked piacot hatósági szóval, bár jövőre rád rohad a dinnye. Képzetlen munkanélküli vagy? Áshatsz árkot, bár mindenki látni fogja, hogy az egésznek semmi értelme. Értelmiségi vagy? Csinálunk neked egy korlátozott piacot, ahol az egyébként nevetséges szaktudásoddal király lehetsz. Iparos vagy? Dolgozz a semmire sem jó állami cégekben, de műszak után használhatod maszekban az eszközöket. Stb. Cserébe az állam irányít mindent, az állam mondja meg, mi számít elfogadható profitnak, az állam mondja meg, mit gondoljanak a gyerekeid, és így tovább. Ismerős? Igen. Működött? Nem. Nem működött sem az új gazdasági mechanizmustól 1989-ig, sem 2010 óta. Soroljam a példákat, vagy mindenki tud maga?”