Gyerekek és nyugdíjasok

„Ezek a zsenik megint úgy akarnak valamilyen szabályozást megalkotni, hogy a leghalványabb fogalmuk sincs a valóságról, ami ebben az esetben a gyermekvállalók motivációit és valószínű viselkedését jelenti. Ezzel persze nincsenek egyedül, lényegében a teljes politikai és véleményformáló elit csak a dogmákban képes hinni,  és ami kívül esik a szekta (jogászszekta, társadalomtudós-szekta, marxista szekta stb.) alapvető tételein, mint például a statisztikák vagy az empirikus kutatások, azt teljes egyetértésben utasítják el.

Ne is próbáljunk megfejteni és modellezni egyelőre minden ezzel kapcsolatos motivációt, koncentráljunk inkább csak két pontra. Az első, hogy ezek a korszakos zsenik egy 30-40 évvel későbbi jövedelem értékével próbálnak hatást gyakorolni a jelenkori gyermekvállalási kedvre. Figyelembe véve, hogy a nyugdíjak már most sem különösen magasak, mindenki meg tudja becsülni, mennyi a 40 év múlva esedékes nyugdíjának jelenértéke. Hát, nem sok. Különösen nem sok összemérve a gyerekvállalás költségeivel.

Ezzel senkit nem fognak gyerekvállalásra motiválni, sőt, akinek megtakarítása van, azt ezek az ösztönzők a jóval nagyobb hozamú befektetések felé terelik – ahhoz sem kell sok ész, hogy belássuk:  ha egy gyerek felnevelésére fordított pénzt valami stabil befektetésbe tesszük, 40 év alatt jobban járunk, mint ha majd akkor állami nyugdíjat kapnánk.”