Európa hülyéi

„Szintén nem kell a kultúrát, vagy pontosabban az életmódhoz kapcsolódó részét félteni, az ugyanis egy jól alátámasztható tévhit, hogy régen minden jobb volt. Régen minden pont ugyanilyen volt, az emberiség soha nem volt erényesebb, soha nem foglalkoztak magasztosabb dolgokkal a tömegek, és így tovább. Még a most referenciának tekintett, XIX. század végi, XX. század eleji meglehetősen szabályozott társadalmakban sem. A korábbi időszakokban meg végképp nem. Ehhez elég megnézni bármilyen nyomot, ami a korabeli tömegkultúrából fennmaradt, az egészen elterjed és ma megbotránkoztatóan pajzán népdaloktól a diáknótákig. Ami azt illeti, a ma magasnak tekintett kultúra is ugyanilyen volt, Európa valaha volt leghíresebb énekesei közt van egy kasztrált, Shakespeare nőszereplőit fiatal fiúk játszották, és így tovább – mi ezekhez képest Conchita Wurst, már azon túl, hogy nagyon rondán énekel?

Ha már itt tartunk, buzulni sem lesz kötelező. Igen, a nyugat-európai jóléti államok baloldali pártjainak egy kisebb részének nincs jobb dolga, mint a nagyonsokadik generációs jogokat abszolutizálni, ezekhez precedenseket és hivatalokat teremteni, és így tovább, de ezek nem lesznek tartósak, mert a fenyegetésül használt extremitásokra nincs tömeges igény. Hogy példát mondjak, a melegek házasságára van igény, azonban ezzel nyilvánvalóan csak a melegek fognak élni, és nem fog belőle következni mondjuk a négy férfi és két szamár alkotta frigy iránti igény, ennek pszichológiai és bizony gazdasági okai is vannak. Igaz továbbá, hogy az extrém progresszív kezdeményezések valóban csorbítani akarnak más alapjogokat, például a szólás- és sajtószabadságot. De egyrészt ez ellen nem a még sokkal radikálisabb szabadságellenes politika jelenti a megoldást. Másrészt különösen Magyarországon, a sajtószabadság és egyéb alapjogok közismert állapota mellett vajon milyen vastag arcbőr kell ahhoz, hogy a hazai jobboldal az ezek elleni védekezéssel kampányoljon?”