„Akiről szó van, az Federica Mogherini, aki jó eséllyel indul az EU külügyi és biztonságpolitikai főképviselői címéért, amint azt páran meg is említették, de senki nem járt utána, valójában mit is tett le az asztalra.
Első közelítésben semmit, a »megújulás« jegyében váltotta elődjét, az összes európai intézmény működésében tapasztalt, szabadkereskedelem-párti, Európa-párti emberi jogi ügyvédet, Emma Boninót. És hogy került oda, hogy ő legyen a legesélyesebb a főképviselői címre? Nagyon egyszerűen, az euroszkeptikus barátaink által oly nagyra tartott nemzetállami logika révén: Matteo Renzi kormánya jól teljesített hazai és európai szinten is, tehát meg kell jutalmazni Olaszországot valami magas pozícióval.
Nade miért baj ez Európának és különösen Kelet-Európának? A jelölt totális fogalmatlanságán kívül azért, mert olasz külügyminiszteri beiktatása óta a legfőbb, már-már heti rendszerességű tárgyalópartnerei az oroszok, Lavrov, Putyin és a többiek, mert Olaszország is beállt a Déli Áramlat mögé, és mert az ukrajnai agresszió elítélésétől eljutott odáig, hogy hát, izé, nem is tudom, nem lehetne inkább csendben barátkozni? A tapasztalat teljes hiánya és a látványos Putyin-barát fordulat miatt leginkább azt lehetne mondani, jelenleg Európa Szijjártó Pétere pályázik a külügyi főképviselői címre. Ez pedig egész Európának rossz lesz, de Kelet-Európának és a Baltikumnak tragikus lehet. Gondolom, nem kell magyarázni, miért.”