Orbán okos, gonosz, fasiszta, ravasz – vagy valami egészen más?

„A beszédet inkább éreztem egy magányos férfi panaszkiáltásának, mint az Új Magyar Mussolinizmus alapvetésének. Azt a legtöbb elemző egyszerűen figyelmen kívül hagyja, hogy Orbán Viktor, bármennyire feszesen tartsa is az arcizmait a fotókon, nem gép, hanem ember. Tessék megnézni kontraszt végett az állandóan a 3 méteres körzetében keringő Havasi Bertalant – na ő egy agresszív takarítórobot. 

És szegény Érző Viktor megijedt, hogy eltűntek mellőle azok, akiket a legjobban szeret bosszantani, a budapesti liberálisok. Mert nélkülük – hiába töltötte felnőtt életének nagyobbik részét a megsemmisítésükkel – egyedül van. Ezért jó hangosan provokálni kezdte őket a székely hegyek közül, hátha még visszakiabál neki valaki arról a partról. És most jó sokan tették egyszerre boldoggá! 

Orbán lelkén ugyanis jól láthatóan soha nem múló sebet ejtett, hogy amikor amibiciózus, de a budapesti vircsafttól idegenkedő vidéki fiúként berobbant a fővárosba, a liberális megmondók előbb pátyolgatták, aztán – egy időben azzal, hogy gerinctelenül átálltak a volt komcsikhoz – ejtették őt, és azonnali aljas gyűlöletkampányt indítottak ellene. Én se lennék hálás ilyesmiért, tény, ami tény, ritka gusztustalanul viselkedtek vele. Benne ez sajnos úgy csapódott le, hogy ezeknek a világát szét kell rombolni, és bónuszként utálni kell mindent, amiben szerepel a »liberális« szó, legyen az budapesti klub vagy gazdasági világrend.”