A második a Pásztor-ügy

„Pásztor azonban nemcsak cigányozott. Rendőrkapitányként, tehát közhatalmat gyakorló személyként a romákkal való együttélésről beszélve magát a nem roma csoport képviselőjeként azonosította (»nekünk nem megy az együttélés velük«). Holott a magyar állam – roma és nem roma magyarok közös államának – képviselőjeként nem azonosíthatja magát a magyar állampolgárok egyetlen csoportjával sem a másikkal szemben. Aki ezt a normát megsérti, kizárja magát a demokratikus közéletből. Amikor a magyar baloldal jelentős része ennek ellenére őt jelöli közhatalmi pozícióra, akkor maga is semmisnek nyilvánítja ezt a normát. És ezzel eljátssza minden alapját arra, hogy a demokratikus normákat másokon számon kérje.

Ám képzeljük el egy percre, hogy Pásztor őszintén, komolyan felülvizsgálja egykori szavait, és minden eszközzel kifejezi, hogy nézetei megváltoztak. Ha ez megtörténne, mit jelentene Pásztor jelölése? A volt rendőrkapitány jelölésével még így is azt üzenné a baloldal, hogy a romakérdés elsősorban rendőri kérdés, a miskolci etnikai konfliktus kezelésére a legalkalmasabb személy egy volt rendőr. Ez a legnagyobb hazugság az összes közül. A cigánysággal kapcsolatos őszinte beszéd nem a »cigánybűnöző«-zéssel kezdődik, hanem azzal, ha kimondjuk: ennek a helyzetnek az enyhe javulása is sok-sok áldozatot követelne, még nagyon sokáig, a többségtől és a kisebbségtől egyaránt. Hogy nincsen könnyű, fájdalommentes megoldás, amely csak a romákkal szemben támaszt elvárásokat. Hogy ebben a nagy bajban egymásra vagyunk utalva, csak közös erőfeszítéssel változtathatunk.

Zárszó: elismerést érdemel, hogy az Együtt-PM, valamennyit mentve a baloldal becsületéből, kihátrált Pásztor mögül. Ez azonban kevés. Ha nem indítanak vele szemben valódi alternatívát jelentő ellenjelöltet, akkor azt üzenik, hogy egy városi polgármesteri pozíció elhódítása a jobboldaltól fontosabb, mint az, hogy végre legyen tisztességes, antirasszista balközép politika. Pedig ha az nincsen, akkor minek a polgármesteri hatalom?”