A miskolci vita néhány tanulsága

„És végül egy megjegyzés Krémer Ferenc szerdai írásához. Gyurcsány Ferenc, Eörsi Mátyás, Vadai Ágnes, Molnár Zsolt (nem folytatom a DK-s  politikai vezetők felsorolását) a nagy nyilvánosság előtt cselekszenek, beszélnek hosszú évek óta, tehát pontosan tudjuk, hogy nem rasszisták, és a »gondolkodásmódjuk« sem az. Épp ellenkezőleg. Szerintem többször és hatékonyabban próbálták a nyilvánosság figyelmét felhívni a rasszizmus és az embertelen bánásmód tarthatatlanságára, mint bármelyik másik párt. Csak akkor lehet őket egy – szerintem – rossz döntésük és Eörsi meggondolatlan szóhasználatának alapján rasszistának minősíteni, ha leválasztjuk róluk mindazt, amit tudunk róluk. És akkor máris nem mondtunk igazat. Ugyanezért sem a döntésüket, sem Eörsi szóhasználatát nem lehet »becsempészett« rasszista üzenetnek tekinteni. Nem a rasszistáknak akarnak üzenni, nem egy elfogadhatatlan szóhasználatot akarnak a nyilvánosságban meghonosítani, mert nem rasszisták. De még csak igazolni sem akarják ezt a szóhasználatot, hiszen akkor nem mentegetnék – szerintem rosszul, és rosszul is teszik, hogy mentegetik – a volt rendőrkapitány szavait, hanem az igazát bizonygatnák. Krémer Ferenc, Tamás Gáspár Miklós, Horn Gábor, Schiffer András szerint (ennyi kirekesztőről tudok) ki kell őket zárni – ki szerint egyszer és mindenkorra, ki szerint feltételekhez kötötten – a politikából és a közéletből. Ide sikerült eljutni ebben a vitában. Meg oda, hogy ma már az antirasszistáknak ez a hangadó csoportja nem a rasszista pártot meg a nyomorultakat feláldozó kormányzó pártot tartja az ellenfelének és ellenségének, hanem a DK-t. Ez a felirat, amelyet a DK egyik budapesti irodájára írtak ki nyilvánvalóan felhergelt vagy aljas szándékú emberek, ennek a vitának és a magyar közéletnek a szégyene.”