Minőségi bor PET-palackban - avagy borkultúránk kiárusítása?

Kardos Gábor írásával a Borászportálon nemrég megjelent, Akik elhitték, hogy nincs lehetetlen című írásra reagál. A szerző reakcióját a Borászportál a Vinoporton jelentette meg, így hát onnan szemlézzük. (A Borászportál-cikk sok más kérdést is fölvet: például azt, hogy ha E/1-ben íródott, miért nincs ott a szerzője? Ha pedig PR-cikkről van szó, miért nincs feltüntetve a szponzoráció ténye? Megannyi kínzó kérdés! A szerk.)

*

„A csavarzárról lehet vitatkozni, hogy mennyire fastfoodosítja a borivást, de a PET más kategória, súlyosabb problémákat vet fel. Még a sokkal semlegesebb víz is sok káros anyagot oldhat ki a PET-ből, viszont a bor savas-alkoholos közege még inkább veszélyessé teszi ezt a csomagolást. Csakis azért és addig tűnhet »olcsónak«, amíg nem számolják hozzá az általa okozott egészségügyi és környezeti károkat.

Azt meg külön kikérhetnénk magunknak, hogy magyar sikertörténetként prezentálják borkultúránk efféle kiakciózását, végkiárusítását. Sokat elárul az ország helyzetéről, hogy az ilyesféle »üzleti modell« sikeresnek tűnhet. A tét nem csupán az egyes borkategóriák korrekt piaci pozicionálása, mert a magyar társadalomban a borkultúra szinte végvárként képviseli ma a polgári értékrendet, ezért kiemelten szimbolikus társadalmi üzenete van. Emiatt különösen veszélyes összemosni a PET kategóriát a minőségi borokkal. A polgárosodásnak még az álmát és célkitűzését is feladja egy társadalom, ha ebbe a játékba belemegy.

Félre ne értsük egymást: legyen olcsó petes lőre is a piacon, de csakis a legalsó polcon (ott a helye), azoknak, akik csak azt tudják megvenni - bár ez közegészségi kérdéseket is felvet, mert az alkoholizmus felé billenti a borpiacot... Ugyanakkor nagy különbség van az ár-érték arányát tekintve elfogadhatóan olcsó termék és a piaci kultúránkat kiakciózó-leértékelő »ócsó« (mert gagyi) cucc között.

Nem ártana tisztában lenni tehát azzal, hogy ha egybemossuk a prolit a menővel, akkor a polgári értékrend (és a minőségelvű piaci kultúra!) kialakításának alapjait romboljuk le. Akkor már esélyt se adunk magunknak, hogy valaha normális piaci kultúránk és polgári társadalmunk legyen.

Ez nem jópofaság, nem lehet legyintéssel elintézni. Ha ezt lájkoljátok, akkor a következő mi lesz? Eddig se sok tartotta egybe a borpiacot és a társadalmat, hogy legalább a látszatát megőrizzük valamilyen polgári értékrendnek. Ha a maradékot is feladjuk, akkor mi jön? Hadd ne nevezzem nevén azt a rendszert, tudjuk mi szokott lenni a polgári társadalom helyett Európának ebben a keleti részében. Én szóltam.

A kérdés: akarunk-e ilyen szegénységi bizonyítványt kiállítani magunkról, szakmánkról és az országról? A »minőségi« petpalackos üzleti modell konkrétan abból termel magának privát hasznot, hogy a közösségnek kárt okoz a kategóriák durva összemosásával...Mint aki nívótlan terméket forgalmaz Balaton néven: pár milliót keres azzal, amivel a Balatonnak milliárdos kárt okoz. Ismerjük jól, ez egy balkáni maffia-társadalmi modell.

Tőlem adják el olcsón a nagyüzemi tömegtermékeket (bár közegészségügyileg és környezeti szempontból nagyon aggályos), csak legalább mi ne mossuk ezt össze a minőségi borpiaccal és borkultúrával, mert az tényleg übergáz és nem is csupán az adott cégre, hanem ránk nézve. Mindenki, aki ebben a szakmában dolgozik, külön-külön és együtt alakítja. Minden egyes szavunkkal, gesztusunkkal, választásunkkal alakítjuk a borkultúránkat. Szóval ne legyen már mindegy.”