Infláció, ami nincs

„Bár az árak nem nőnek, a vállalkozói terhek igen, ez pedig lecsapódik a teljes lakosságon. A munkaadók ugyan termékeik, szolgáltatásaik árát nem emelik, ellenben a járuléknövekedésre hivatkozva nem emelik a béreket sem, és gyakrabban alkalmazzák a munkaerő-kölcsönzést, amely jelentős lehetőséget nyújt a kreatív munkabér kialakítására, magyarán a bérszint befagyasztására. Mindez a munkavállalókban joggal erősítheti azt az érzést, hogy infláció van. Az árszint érzékelése jelentős mértékben szubjektív.

Például azt is nehéz elképzelni, hogy stagnáló bérek mellett is nőhetnek a reálbérek. Még a mindenkori kormányok is jobban szeretik a nominális fizetés- és járulékemeléseket, hiszen akkor mondhatják, lám, mennyivel járultak hozzá az emberek jólétéhez.

A rövid ideig tartó defláció nem káros. Már csak azért sem, mert az emberek nem érzik. Hosszú távú áreséstől viszont remélhetőleg nem kell tartani, mert az már negatív hatással lenne a fogyasztásra és visszafogná a beruházásokat. A jelenlegi helyzetben az a fontos, hogy a bérek és a megtakarítások nem veszítenek értékükből.”