Jakab Péter, a félrekommunikált zsidó

„Ha egy pártban valóban nem számít valaki származása, akkor miért kell ezt sajtótájékoztató (!) keretében bejelenteni? Ép ésszel felfoghatatlan, ha csak nem támad egy olyan hátsó gondolatunk, hogy a Jobbikban tudták, hogy az infó előbb-utóbb kijön, és nem akartak egy újratöltött Szegedi Csanád-ügyet a nyakukba, így aztán elébe szaladtak a dolognak. És futás közben orra buktak.

Ez az egész olyan, mint egy hangosan kicsúszott fing a bálteremben. Senki nem meri szóba hozni, de mindenkit zavar. A jelenlegi, politikailag korrektnek hazudott közbeszédben ugyanis a származás nem lehet érv, miközben az emberek túlnyomó többsége igenis pozitív vagy negatív hozzáállással (nem előítélettel!) viseltetetik az őt körülvevő etnikai-társadalmi csoportokkal szemben. És ezt nagyon is helyesen teszi, ez adja ugyanis minden közösség immunitásának, megmaradásának alapját. Egyéni életutak, teljesítmények persze sokszor felülírják ezt, és ha Jakab valóban jó gazdája lesz Miskolc városának (már amennyiben megválasztják), vélhetően még azok sem fogják felróni neki származását, akik alapvető ellenérzésekkel viseltetnek a magyarországi zsidóság gazdasági-közéleti szerepvállalásával szemben.

Jakab jelölésétől viszont a Jobbik és a magyar zsidóság kapcsolatának javulását várni, főleg azt »előremutató jelnek« tekinteni, olyan szintű politikai szűklátókörűség, amelyet még a legnagyobb fokú naivitás sem ment fel. Azok a zsidók, akik a Jobbikra eddig veszélyes, antiszemita pártként tekintettek, vélhetően ettől sem fognak megenyhülni, Jakabra ellenben egy kirakatba tolt dísz kóbiként fognak tekinteni. A Jobbik radikális táborának szemében viszont ez egy felesleges, demoralizáló gesztus az »ellenség« felé, a párt puhulásának ékes bizonyítéka. Szánalmas megfelelési kényszer, hiteltelenül megfogalmazva, elhibázott kommunikációval.”