Schiffer szép új szörnyállamáról

„Az utóbbi állítás nyilvánvaló -- és az igazságot jelentősen eltorzító -- túlzás. A globalizációkritikára szükség van, de nem lenne szabad összetéveszteni azt a szabad piac bukásáról való fantáziákkal. A hatékony globkrit a szabályozórendszer válságára összpontosít, nem a verseny és az emberi önmegvalósítást legjobban honoráló profitképzés alapjára, a szabad piacra. A szabad piac elméleti modellje nem helyettesíthető az újraelosztás semmilyen elméleti modelljével, ami a hatékonyság alapjait illeti. Amit viszont kétségtelenül el kell érni a szabályozókon keresztül, az a versenyt torzító és korrumpáló -- főleg korporatív, állami, és ahol vannak, szakszervezeti -- érdekeknek, illetve ezek összefonódásának a lehetőségek szerinti kiiktatása a rendszerből. A válságot ezek az érdekek és nem a piac okozták. ("Világrend" pedig, ami összeomlott volna, nem is volt. Folyamatos változás van. Ez a rendmánia a radikális tervezőkre jellemző speciális betegség.)

A piac nem egy félelmetes, elejtendő fenevad, hanem az egyes emberek közötti interakciók primér terepe, amelyeknek összessége a globális piac. A kérdés az, hogy a globális piacot maguk alá gyűrik-e az interakciókat korlátozni és manipulálni kívánó érdekek, illetve megengedi-e ezt nekik a szabályzók. Schiffer nem azt állítja, hogy az ő megaállama -- szemben a maival -- jótékony szabályozó tudna lenni, hanem azt, hogy a piac megbukott. Kár. Egy megaállam ugyanis par excellence nem lehet jó szabályozó, tehát érdekelt volna, az övé hogyan, a piac pedig nagyon távol van attól, hogy megbukott volna. Schiffer állama valójában ugyanolyan élősködő lenne, mint Orbáné.”