A gyűlöletbeszéd haszna

„Ha én egy elszegényedett magyar kistelepülés polgármestere lennék, aki évek óta nem hajlandó ténylegesen elszámolni a falu pénzével, és olyanokat lennék kénytelen írni a zárszámadásba, hogy »Egyéb: 15 000 000 forint«, miközben mindenki tudja, hogy azt az egyebet a hóbortjaimra költöttem – nos, akkor elkezdenék kavarni, kihűlt ellenségeskedéseket élesztenék újra, az egyiket jutalmaznám, a másikat büntetném, hogy gyűlöljék ők is egymást, és mindenképp megtalálnám azt az embert, akit a többség fenntartások nélkül, egységbe forrva és örömmel tud gyűlölni.

Ő lesz a faluban a buzi. Vagy a zsidó. Vagy a néger-cigány-arab-román. Hajléktalan. Közmunkás. Mire eljutunk idáig, az ellenségeskedés és az indulat olyan mértékben szétszabdalja a faluközösséget, hogy már nem lesz kitől tartanom, háborítatlanul folyhat tovább az üzletmenet.

Igen, ennyire primitív ez a világszerte népszerű hatalomtechnikai eszköz, használja boldog-boldogtalan. Néhány szervezet azért lobbizik, hogy a mai nap legyen a gyűlölet-bűncselekmények áldozatainak napja. Sok sikert hozzá, bár ezeknek a világnapoknak, európai emléknapoknak és egyebeknek nem sok haszna van, de ártani biztos nem fog. Mi a magunk részéről továbbra is az üzletmenetre koncentrálunk, a gyűlölet-bűncselekmények szempontjából valami (járulékos) haszna sokszor annak is van.

Ennyire primitív ez bizony.”