A wachaui eredetvédelem olyan garanciát ad a fogyasztóknak, melyre itthon nyomokban sincs példa: hibás, félrecsúszott tételekről szó sem lehet.
„Domäne Wachau (2012)
A ’12-es évjárat Smaragdjai elképesztően magas színvonalat képviseltek, gyakorlatilag mindent megtaláltam bennük, amit ebben a stílusban keresni lehet. Az Achleiten Smaragd Grüner Veltliner minden előítéletemet eloszlatva izgalmas, mély illattal nyitott, nem nélkülözte a komolyságot és a komplexitást sem. A szesz itt sem alacsony, de ilyen tartalom mellett nem könyököl ki zavaró módon (7). A csúcsot mégsem ez, hanem az Achleiteni Smaragd Riesling jelentette: gyakorlatilag hibátlan bor, ezt a visszafogott eleganciát és tisztaságot ilyen komolyan ötvözni elegendő, de nem tolakodó savakkal, integrált alkohollal vitán felül tehetségnek számít (8). Az Amphora Riesling viszont már vet fel kérdéseket: értem én, hogy menő dolog köcsögben érlelt bort mutatni az érdeklődő közönségnek, de a végeredmény nem több, mint egy rosszul sikerült narancsbor (van egyáltalán jó?). Üres, cseres és oxidált. 30 € --> fél liter (4).
Schloss Johannisberg Gelblack Riesling Trocken (2012)
Kitekintésnek, referenciának kaptuk a poharunkba, és ékesen bizonyította a létező differenciát Wachau és Rheingau között: eddig még nem tapasztalt petrolosság, árnyalatnyi hordó. A korty telt, a nem kevés cukrot határozott, erőteljes savasság egyensúlyozza. Más stílus, az eddigiekhez hasonló minőségben tálalva (6).
Homoky Dorottya (2013)
Az est meglepetései számomra az elsőboros gyermekbetegségekbe fulladt ’12-es Homoky-borokat váltó új évjárat mintái voltak. A Nyergesek furmint tíz gramm körüli cukrát elegendő sav kompenzálja, ugyanakkor nem nélkülözi a hibátlan tisztaságot sem. Élvezetes, most is nagyon jó inni (5). A Hetény furmint-hárslevelű hasonló vonal: édes, de nem farnehéz, nem túl komplex, cserébe tiszta, jóivású (5-). A Görbe furmint inkább a cukor felé billen el, de még nem zavaróan (5-). Egységes irányba mutató, több mint korrekt minták ezek, első közelítésben a Somlói Apátsági Pince spontán természetességét juttatták eszembe tokaji stílusban tálalva. Kíváncsian várom a kész borokat.”
Egyre távolodik egymástól az Egyesült Államok és az Európai Unió. Előbbi ráadásul egy merőben új kontinens képzel el, ahol egyes országokkal működne csak szorosabban együtt.
Még a végén árnyalódna a „mindenki azt mérte, hogy” közhangulat.
Az Eurostat friss számai porrá zúzták az ellenzéki riogatást: kiderült, hogy Ausztriában és Szlovákiában is nagyobb a drágulás, mint nálunk, hiába fizetnek euróval.
A fél világ menekül ettől az adótól: Dánia, Finnország, Izland és Luxemburg is rég eltörölte, mert rájöttek, hogy tönkreteszi a gazdaságot. Ma már csak három országban létezik, de Magyar Péterék rálicitálnának mindenkire. Szalai Piroska elemzése.
1969-ben megkérdezték egy Vietnámban szolgáló amerikai katonától, hogy mit üzen az ötven évvel később élő amerikaiaknak.
Rohamosan megnövekedett az osztrák magániskolák száma, rengetegen menekítik a gyerekeiket az állami iskolákból.
Hogy kik? Hát a Z-generáció. Azok, akik eltörölnék a múltunkat, a hagyományainkat, a történelmünket, az irodalmunkat, eltörölnének mindent.
Aláfestésként képzeljük hozzá a Benny Hill-show zenéjét.
Pedig nem ez volt az első eset.
