Íme, néhány példa, hogy milyen társadalmi károkat okoznak a kereskedelmi csatornák.
„- a kereskedelmi televíziók jelentősen korlátozták, lényegében kiherélték az Alkotmánybíróságot
- a kereskedelmi televíziók minden – egyébként a kormányzáshoz nem köthető – posztra is a saját embereiket ültették, a kiválasztás fő szempontja pedig nem a szakmai rátermettség, hanem a teljes lojalitás volt: Áder Jánostól Balsai Istvánon, Domokos Lászlón, Handó Tündén, Karas Mónikán és Matolcsy Györgyön át Polt Péterig hosszú a lista
- a kereskedelmi televíziók olyan választási eljárási törvényt eszkábáltak össze, amely gyakorlatilag leválthatatlanná teszi a Fideszt, s még a vasimrézéstől – sőt a vasimrézés szabályainak módosításától – sem riadtak vissza
- a kereskedelmi televíziók a napokban az önkormányzati választási eljárási törvényt farigcsálták, s tették ezt oly módon, hogy a fővárosban akkor is nyerjen a Fidesz, ha veszít.”
Bebetonozott meggyőződés a baloldalon, hogy Orbán és a Fidesz körei uralják a magyar médiapiac 80 százalékát. De vajon honnan származik ez nemzetközileg is sokat hivatkozott adat a médiáról, és milyen problémák vannak vele?
„A táblázat, amit Magyar Péter a Facebook-oldalára kitett, csak megtévesztésre alkalmas” fogalmazott – a Fidesz frakcióvezetője.
De ne legyen igazam.
Nagyon hamar tisztázta a helyzetet Gulyás Gergely.
A Media1 határozottan kitart amellett, hogy közérdekű médiapiaci ügyként számolt be a 24.hu-t is érintő elbocsátásokról.
Terjedelmes posztban kritizálták a portál hangvételének degradáló hatását.
Spanyolt győzött le a döntőben.
Csapatot válthat a nyáron.
