„Ügynökügyben évek óta a süketek párbeszéde folyik: minden egyes tisztázási kísérletnél a kormányoldal azzal lő vissza, hogy mi nem vagyunk tekintettel a bezsarolt, megtiport spiclik egyéni tragédiáira. Mi pedig minden egyes alkalommal elmondjuk, hogy minket elsősorban nem a bezsarolt spiclik érdekelnek, hanem azok, akik a kommunista állambiztonság parancsnoki hídján álltak. Mint például Tasnádi László. A belügyi tárca új államtitkára ugyanis 1988-ban főhadnagyként a BRFK állambiztonsági szervének III/II-2. Osztály C alosztályának megbízott vezetője volt, 1989-ben pedig már századosként vezette az osztályt. Akár Orbán megfigyelését is elrendelhette. Az ugye innentől kezdve nem kérdés, hogy a Fidesz miért nem érdekelt az állambiztonsági múlt feltárásában. Arra is emlékezhetünk, hogy korábban Lusztig elvtárs, a Baranya megyei állambiztonság egykori főnöke, a módszerváltás után tizenöt évvel Lamperth Mónika belügyminisztert látta el pótolhatatlan ismeretekkel (nyilván a bűnmegelőzés és még véletlenül sem a jogtalan tüntetés-betiltások tárgykörében). Mostantól Tasnádi elvtárs is felel azért, hogy két héten belül rend lesz (s nyilván nem a belső reakció elhárítása lesz a feladata). Kérdés, hogy hol? Kérdés, hogy még hány volt állambiztonsági tiszt, hány volt bezsaroló tartótiszt szolgált a '90 utáni kormányok kötelékében?”