Juncker a pályán

„A luxemburgira így talán többen odafigyelnek, ismertsége akár a görög labdarúgó-válogatott valamelyik játékosáét is megközelítheti. Arra esélye sincs, hogy az ellenfelébe harapó uruguayi Luis Suárez nyomdokaiba lépjen, legalábbis a hírekben való megjelenést illetően. Az Európai Unió, s főleg vezető tisztségviselői évek óta küzdenek az őket körülvevő lakossági érdektelenséggel, márpedig ennél élesebb kritika nem létezik egyetlen intézmény vagy vezető számára sem. Úgy nehéz megtörni a szürkeséget, a jellegtelenséget, ha az uniós politikát amúgy meghatározó országok rendszerint ötödrendű, otthon levitézlett, esetleg megunt politikust küldenek Brüsszelbe, s még ebből a szegényes választékból is kompromisszumok során kerül ki a győztes. Aki lehetőleg a legkevésbé zavarja a poshadt állóvizet, ezért aztán minden oldal elfogadja. Herman Van Rompuy, Catherine Ashton, José Manuel Barroso – ők lennének az öreg kontinens legrátermettebb vezetői? Nyilván nem, s ezzel tisztában vannak az őket jelölők és megszavazók is. Ellenben precízen eligazgatják a dolgokat úgy, hogy közben Berlinben, Párizsban, Londonban flottul működjön az igazi uniós döntéshozatal.”