K. L.: Ez nem »ötlet« volt: nagy, tíz-, százmilliárdos beruházásokról van szó, melyek nem minden esetben találkoznak Brüsszel preferenciáival, így meg kell vizsgálnunk, hogy mit lehet jó eséllyel benyújtani, és mit nem. Ezek nagy, drága, időigényes projektek, nem jó, ha visszadobják őket. Van egy csomó életszerűtlen szabály ugyanis: vidéki nagyváros esetében például csak akkor lehet útfelújítást eszközölni, ha a pályázatban tömegközlekedési fejlesztés is szerepel, még akkor is, ha ennek adott esetben semmi értelme nincsen. Ilyenkor mit csinál egy polgármester? Felújítja az utat uniós pénzből, és a szélső sávot, amit parkolónak tervezett, elnevezi a pályázatban bicikli- vagy buszsávnak, még ha nem is jár ott soha busz, vagy kevés a bicikli. Pusztán azért, mert különben nem kapna támogatást. Amúgy az egész értelmetlen, de csinálni kell, mert különben nem lesz támogatás. Nagyon sok brüsszeli pályázatnál vannak teljesen értelmetlen, ésszerűtlen kikötések, amik kompromisszumokra kényszerítik az embert. A fővárosban van egy sor ilyen vonatkozású beruházás, így nem általánosságban hoztuk meg ezt a döntést, hanem minden egyes esetben megvizsgáljuk, hogy van-e értelme kivinni Brüsszelbe, vagy sem. A főváros ráadásul fejlettségét tekintve kívül esik a támogatható körön.”