Igény, az volna rá

„Ha a lelkes jogvédők valóban ki akarják fogni a szelet a Tolvajkergetők vitorlájából, akkor azt csupán úgy tehetik meg, hogy megszüntetik az alap problémát. Elérik, hogy a rendvédelmi szervek a jelenleginél lényegesebben hatékonyan végezzék a munkájukat, továbbá azt, hogy a lefülelt bűnözők a bíróságok töketlenkedésének hála ne kerüljék el a felelősségre vonást, vagy ússzák meg azt nevetséges büntetéssel. Nincs annál dühítőbb, mint amikor egy martalóc lebukása után néhány órával fütyörészve sétál ki az őrszobáról és felbátorodva folytatja ott, ahol abbahagyta.

A Tolvajkergetőket lehet szeretni, vagy épp gyűlölni, és persze akár legutóbbi gázpisztolyos akciójuk után lehet és kell is kritizálni őket. (Olyan nincs, hogy pisztolyt, még akár gázpisztolyt is rántunk egy ilyen helyzetben.) A probléma megoldása azonban abban rejlene, ha úgy tudnánk élni, hogy feladat és társadalmi igény híján nem lenne szükség efféle szerveződésekre.  

Akik pedig azt gondolják, hogy a csoport támogatóinak és rajongóink táborát többségében radikál jobbosok alkotják, azok hatalmasat tévednek. A tolvajok ugyanis nem gyakran szoktak szelektálni áldozataik neme, bőrszíne, vallása, politikai hovatartozása szerint. Ugyanúgy lenyúlják az LMP-és biciklijét, mint a Turul-pólós, bakancsos srác telefonját, tehát erre a hintalóra előbb vagy utóbb mind felülünk, általában előbb, mint várjuk.”