Egyre nagyobb a baj a közösségi médiában – a Facebook és az Instagram mégis mással foglalkozik
Ma Magyarországon a Facebook-csoportokban a legnagyobb kereslet a „cukor” nevű anyagra mutatkozik.
Egy ilyen adó kivetése és szabályozott keretek között való felosztása a polgárok tisztánlátását, a sokszínű és minőségi sajtó kialakulását, végső soron tehát a demokrácia erősödését szolgálná!
„L. Simon László törvényjavaslata a média szennycsatornáinak progresszív megadóztatására ugyanis jó dolog. A Napi.hu táblázatából is tökéletesen látni, hogy a többfunkciós rollerre kizárólag a közízlést és a társadalmat szöges buzogánnyal romboló médiumokat ültetnék rá. Őnekik kellene az éves árbevételük 4-20 százaléka közötti részét reklámadó formájában az államkasszába utalniuk. Ezt azt is jelenti, hogy a reklámadónál sokkal helyesebb kifejezés lenne a gagyiadó használata. De nemcsak ezért kellene módosítani L. Simon tervezetét. Hanem azért is, mert mentesíteni kellene az adó megfizetése alól a nagyobb részben normális, etikus, közszolgálati tartalmakat adó médiumokat. Így a közéleti napilapokat, hírtelevíziókat, stb.
(Bár konkrétan a Hír Tv esetében akár egyfajta Robin Hood-adóként is felfoghatnánk az eredeti elképzelést. Hiszen ha már a jól ismert és mesés módon bőkezű hirdetőik segítségével sikeresen felverekedték magukat a legnagyobb potenciális reklámadó-fizetők körébe, azt a 4,1 százalékot igazán vissza is csorgathatnák a közösbe! De ez maradjon csak a feltörekvők morgása…) Nagy probléma a tervezettel az is, hogy miközben a gagyit ránk ontó multikat jól megadóztatnák, kibújhatna a kötelezettség alól a két legnagyobb reklámpénzszippancs felület: a Facebook és a Google-Youtube.
Pedig főleg az előbbit, ezt az önkényeskedő internet az internetben hálózatot kellene végre valahogyan jól megsarcolni. Ám a lényeg nem ez. Hanem az, hogy a megtisztított profilú gagyiadó teljes egészét a minőségi újságírás támogatására kellene visszaforgatni! Tudjuk, hogy elsőre naiv elképzelésnek hat egy, a minőségi újságírást – a Nemzeti Kulturális Alap módjára – a politikától kevéssé függve, az értékek és olvasói-nézői tömegek arányára tekintettel igazságosan osztogató szervezet felállítása, de a mai médiakáoszban még egy tökéletlenül működő szubvenció is nagy segítség lenne az etikus újságírás maradványainak megőrzésében. Egy ilyen adó kivetése és szabályozott keretek között való felosztása a polgárok tisztánlátását, a sokszínű és minőségi sajtó kialakulását, végső soron tehát a demokrácia erősödését szolgálná!”